Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Kicsi Sándor András: A víziborjú természete
delà vagy Caudata), ezek egyik családja pedig a Magyarországon is megtalálható szalamandraféléké, amelyek 10—20 cm körüli hosszúságú állatkák. Nálunk mintegy féltucatnyi fajuk ismeretes, több alfajjal. Közülük legismertebb a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) és a tarajos gőte (Triturus eristatus), továbbá a pettyes gőte (Triturus vulgaris) és az alpesi gőte (Triturus alpestris). 23 A gőte szó első előfordulása Baráti Szabó Dávid Kisded Szótárának második kiadásából (Kassa, 1792) ismeretes, a népnyelvből pedig köznyelvi jelentésének csak Szatmár vidékéről regisztrálták. Szinnyei József [1893 : 720] két előfordulását idézi: ,,gőte: vizi borjú (triton eristatus)" és ,,Iszik mint a gőte" (az előbbit a korábbi Magyar Tájszótár, [1838] az utóbbit Vozári György Erzsike [1878: 190] nyomán; az utóbbi kifejezés megtalálható Molnár József 'szintén szatmári, közelebbről csengeri 1928-as gyűjtésében is [Lőrinczy, szerk., 19 8 8 : 687]. Csűry Bálint a gőte címszó alatt a víziborjúhoz fűződő legelterjedtebb hiedelmet is megemlíti: ,,gőüte — A gőtéről azt tartják, hogy ha az ember megissza, megnő a hasában ' ' [1935: 333]. Érdekes módon nemcsak a víziborjú, hanem a gőte is lehet madárnév, így Chernél István adata szerint a ,,Duna-Drávaköz" vidékén a kárókatonát (Phalacrocorax carbo) jelöli [Kiss 1984: 59]. Az pedig már egyenesen rejtélyes, hogy a szalamandra szó első idáig ismeretes magyar előfordulása is ,,madárnévszerü". Tudniillik Somiyai Ferenc lippai vitéz végrendeletében (1551) a következő áll: ,,Vagyon énnekem (...) egy salamandra madaram egészen ' ' [Wertner 1914: 82]. A szalamandra szó a 16. század második fele óta szórványosan, de folyamatosan jelen van a magyar nyelvben (erre utal pl. a csízióbeli idézet előfordulása is). A Révai lexikon szócikke szerint a foltos szalamandra ,,népies néven ' ' bükki-tarka, tógy, peszérce fn. n. 1925]. Szinnyei tájszótárában ezek közül csak a peszérce szerepel, a Csallóközből, [1901:128] (valószínűleg a szlovák pestry ,,tarka" szó származéka). A szalamandra népnyelvi (különösen palóc és barkó) megnevezései között kitüntetetten fontosak az eskaraplya változatai. A minden bizonnyal görög eredetű, latin közvetítéssel elterjedt szó etimológiája, korai története (akárcsak általában a magyar nyelv görög eredetű szavaié) nincs megnyugtatóan tisztázva, de annyi biztos, hogy a skorpió és szkarabeusz, szavakkal van etimológiai kapcsolatban. 24 (A skorpió és szalamandra közös jegye: ,,mérges állatka".) A Jordánszkykódexben (1519) és az Erdy-kódexben (1527) scarablya és scarablya feeregh fordul elő [Szarvas és Simonyi, szerk.', 1891:1581]. Az Ortus Sanitat is című 1525 körüli latin—magyar szójegyzékben ez áll: ,, Scorpio : patet vei Scharaplya", bár a 16. századi szójegyzékekben a magyar részben is (!) általában Scorpio állt [Berrár és Károly, szerk., 1984:615]. Comenius így írt (Janua linguae Latináé, 1643): ,,A gyéc, scorpio avagy scarapona mérges féreg lábakon járnac" [Szarvas és Simonyi, szerk., 1891:1581). Pápai Páriz és Bod Péter szótáraiban a magyar—latin részben a latin Scorpio, Scorpius és a német Scorpion magyar megfelelője egyaránt lehetett Skarapla, Skarapna és Skorpió [Szentzi Molnár et al. 1782:314]; a magyar—latin részben pedig a Scorpio megfelelője ,,Egy mérges-féreg, Skorpió" [Pápai Páriz és Bod, 1767: 502]. A középfelnémetben egyébként a schorpe, schorpe változatoknak nemcsak „skorpió", hanem „teknősbéka "jelentése is lehetett. A szalamandra egyik legáltalánosabb népnyelvi megnevezése az eskaraplya Szinnyeinél ëskërep (Karancs vidéke) és eskaraplya (Mátra vidéke) változatokkal van meg [1893:510]. A szó ké23 Pl. Japánban az Urodela rendnek 13 faja él és a japán etnozoológiában is a magyarhoz képest viszonylag jól számon vannak tartva. Elnevezéseik: imori „gőte", sanshouo „óriás szalamandra" (uo „hal"). A szalamandrafélék elnevezései német nyelvterületen a rájuk vonatkozó hiedelmeket ismertető A. Webinger (1935) szerint a következők: Salamander „szalamandra", Molch, Olm, Röss „gőte", a fekete alpesi szalamandra (Salamandra atra) külön alpesi elnevezései a Tattermandl, Guggemannli és Hecki (a köznyelvi Hexe „boszorkány" megfelelője). 24 Az (e)skaraplya szó különböző változatait legalább Plinius scorpaena adatáig vissza lehet vezetni. Itt is, akárcsak a már idézett ratus és a középfelnémet wazzerkalp esetében, további, messze vezető filológiai nyomozásra lenne szükség.
