Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Kicsi Sándor András: A víziborjú természete
méret kutatására fokozottan érvényes az, amit Vajkai Aurél általában a magyar népi természetismeret vizsgálatáról megállapított: ,,A kutatás többet törődött a hiedelemvilággal, az ún. babonával, mint a reális természetszemlélettel ' ' [ 1948:2). A helyzet e tekintetben azóta sem változott különösebben: az utóbbi idők egyik legjelentősebb etnozoológiai munkája, Erdész. Sándor monográfiája [1984], a kígyókra vonatkozó hiedelmekről szól, ráadásul vizsgálatai „tulajdonképpen a századforduló paraszti hiedelemvilágára vonatkozttak" [1984:9]. Ezidáig a legátfogóbb magyar állatismeret Kovács Antal nemrég megjelent felső-szigetközi gyűjtésének állatokra vonatkozó része [1987:49—106]. Az összehasonlító etnozoológia csak a nyolcvanas évektől vett lendületet, pl. az 1981-ben megindult „Journal of Ethnobiology" folyóirat hasábjain. Az alábbiakban a népnyelvi víziborjú szó változatos jelentéseivel, továbbá az általa jelölt lényekre vonatkozó több hiedelmekkel foglalkozom. (Összehasonlító adatokat csak elvétve tudok említeni, ugyanakkor valószínű, hogy a közeli jövőben a világ népeinek kétéltűekre vonatkozó hiedelemrendszereiből számos hasonló jelenség lesz kimutatható.) Maga a víziborjú szó nem tartozik a magyar nyelv alapszókincséhez, a szókészlet meglehetősen perifériális eleme és az általa jelölt állatok se számítanak különösebben jelentősnek a magyar etnozoológiában. Minthogy azonban „az. állatnevek objektív módon bizonyos értelemben szemantikai struktúrát alkotnak ' ' [Károly 1977:378[, ezen struktúra megismeréséhez gyakran a perifériális vagy éppen anomáliás elemek szolgálhatnak támpontul. Bármely fogalom, illetve az ezt kifejező szó alaposabb vizsgálatakor kiderül, hogy hiedelmeket hordoz a való világról. Fogalom- és szóhasználatunk tehát hiedelemrendszerbe ágyazódik. A nyelv ismeretéhez pedig egyebek között a szavak által jelölt dolgoknak tulajdonított tulajdonságok ismerete is hozzátartozik. A világra vonatkozó ismeretek tehát jelentős szerepet játszanak a nyelvi konstrukciók értelmezésében. Azonban ezen ismeretek rendszerezését, szabályaik működésének feltárását a nyelvészek különböző mértékben vették célba. Ez esetben a hátteret az etnozoológia és valamelyest az etnomedicina nem kimondottan kidolgozott diszciplínái szolgáltatják. Jelen tanulmányom a felhalmozott adatokon túl szószemantikai újdonságot csak a víziborjú és a féreg szavak szerteágazó jelentéseinek magyarázatakor tartalmaz. A szavak, kifejezések és az általuk jelölt dolgok közti viszony az esetek döntő többségében meglehetősen szilárdnak tűnik, néha azonban kimondottan laza. Az utóbbi kapcsolattípus jellemző a mesés, hiedelembeli lények és az ezeket jelölő szavak közti viszonyra. Az olyan szavak, mint pl. boszorkány, táltos, sárkány vagy éppen víziborjú, változatos tartalommal kitölthető formáknak tekinthetők, minthogy denotátumaik, bizonyos létező, de nehezen meghatározható keretek között, különböző jegyekkel felruházhatok. A boszorkány szó pl. egyaránt szolgálhat valóságosan létező személy és mesés vagy hiedelembeli lény megnevezésére. Az említett típusba tartozó szavak esetében meglehetősen nehéz meghatározni azokat a döntő kritériumokat, ami alapján boszorkány, táltos, sárkány, víziborjú néven nevezhető valami. A példának választott víziborjú nyelvjárási szó, eredetét tekintve szóösszetétel: az előtag arra utal, hogy vízben vagy víz mellett élő állatra vonatkozik, az utólag pedig arra, hogy ez az állat valamilyen tekintetben (többnyire alakjában) a borjúhoz hasonlít. 1 A víziborjú leggyakrabban és legtipikuA víziborjú összetételnek egyetlen szó szerinti megfelelőjéről tudok csak, ez a középfelnémet wazzerkalp „vízkór." Károly Sándor szemantikai rendszerében a szóösszetételek között a víziborjú (akárcsak a víziló) az „analitikus species pro specie metafora" típusába tartozik; eltér ettől pl. a jegesmedve típusa, amely „analitikus szűküléses synecdoche" [1977:383]. Ezen szétválasztás indoka valami olyasmi lehet, hogy „a jegesmedve is medve, de a víziló nem ló, a víziborjú nem borjú. ' ' A kettéválasztás azonban számos népi elnevezés esetében meglehetősen problematikus, így pl. a ,,gőte" megnevezése több nyelvben is „vízi gyík" (pl. finn yesilisko, albán hardhucë uji). Es a népi osztályozásokban ténylegesen is a gyíkok közé sorolódhatnak. így történhet ez a magyarban is [pl. Beck 1980:52]; Pápai Páriz Ferenc és Bod Péter Dictionariumában a latin salamandra magyar megfelelői: „Mérges tarka gyék, Salamander" [1767:495],
