Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: In memoriam Ludwik Hirszfeld, a nagy lengyel orvostudós (1884—1954)

kibe utazott. Itt egy nagy katonai kórház laboratóriumának vezetésével bízták meg. Ekkor támadt az a gondolata, hogy megvizsgálja, van-e különbség az ABO vértípusok megoszlásában az ott állomásozó entente hadseregnek a világ legkülönbözőbb részeiből származó, különböző fajtájú katonái között. 8 ezer katona vércsoportját*határozták meg. Az eredményekből megállapították, hogy az A vértípus leggyakrabban az Európa északnyugati részéből származó (túlnyomóan angol és francia) katonák között fordul elő és Ázsia felé csökken, míg a B vértípus előfordulási gyakorisága ezzel ellentétesen viselkedik: az ázsiaiaknál leggyakoribb és Európa irányában csökken. Az A és B jellegek egymáshoz viszonyított gyakoriságának a kifejezésére egy-egy népességben, bevezették az ún. ,,biokémiai fajindex" fogalmát. (A + AB/B + AB). [21, 22, 53] Természetesen Hirszfeldék magyarázatot kerestek a vércsoportmegoszlásban talált különbségekre. Véleményük szerint a különbségek oka a különböző földrajzi viszonyokban keresendő. Az A és B vércsoportok kelet-nyugati irányú fordított arányának legvalószínűbb okát abban látták, jy a 0-ból nyugaton főleg A, keleten pedig főleg B fejlődött ki, és keveredés, elvándorlás, hódí»k és ezeket követő vérkeveredés révén alakult ki az idők folyamán a vértípusok között talált i;• - ioszlás az egyes vidékeken. [26, 32, 35, 36, 37J >em hagyhatjuk említés nélkül, hogy Verzár és Weszeczky 1918-ban (tehát Hirszíéldékkel csakegyidőben) teljesen önállóan jutottak arra a gondolatra, hogy vércsoport-vizsgálatokat kezd.égezni a Magyarországgal is hadban álló szaloniki entente hadseregben szolgáló katonákon. szfeldék vizsgálataikról 1919-ben számoltak be az angol Lancetben [20] és a francia L'Anthropologie [21] című folyóiratokban. Ezek a folyóiratok nem kerülhettek be akkor Magyarországra. Verzárék vizsgálataikról először (Weszeczky szerzőségében) 1921-ben számoltak be a Biochemische Zeitschrifiben [55], majd egy évvel később a Klinische Wochenschriftb&n. [56] Vércsoportvizsgálataikat magyar és német nemzetiségű, valamint cigány populációkon végezték. Eredményeik egyrészt megerősítették — elsőként — Hirszfeldék azon megállapítását, hogy a vértípusok megoszlása az egymással rokonságban nem álló népeknél különböző és reájuk jellegzetes, de ugyanekkor megcáfolták Hirszfeldék azon következtetését, hogy a vércsoportok jellegzetes megoszlására az illető nép földrajzi elhelyezkedése befolyással lenne. Verzárék szerint ugyanis a vércsoportok különböző megoszlása olyan jellegzetes fajtajelleg, amely lehetővé teszi, egyes népcsoportok felismerését évszázadokkal a törzsből való kiválásuk után, aktuális lakóhelyüktől függetlenül is. Hirszfeldék klasszikus vizsgálatai után, amelyekkel kimutatták, hogy konstitucionális alapon az embereket csoportokba lehet osztani, kézenfekvő volt megvizsgálni, hogy vajon a különböző állatfajokat, de különösen az emlős állatokat hasonlóan csoportokba lehet-e osztani. Érdekesnek látszott megvizsgálni, hogy az emberekben kimutatott receptorok (A, B) a vörösvérsejtekben, illetve az emberével azonos ellenanyagok (isoagglutininek) a plazmában kimutathatók-e. Az a kérdés is felmerült, hogy kimutatható-e az állatoknál az emberéhez hasonló rendszer az A, B receptorok és a plazmatulajdonságok között. Hirszfeld munkatársaival ezen a területen is értékes munkásságot fejtett ki. Már említettük, hogy vizsgálatokat végzett csimpánzokon és náluk A és 0 típust mutatott ki. A 20-as években kiterjesztett ezirányú vizsgálatait kutyákra, lovakra, szarvasmarhákra, birkákra, tengerimalacokra és tyúkokra is. Ezek a vizsgálatok úttörő jellegűek voltak és sok kutatót indítottak hasonló vizsgálatok végzésére. Hirszfeldnek sikerült egyes állatfajoknál az emberéhez hasonló A és 0 jelleget és isoagglutinációt felfedezni. Érdekes, hogy a rák patogenezisének problémája Hirszfeldet még a 20-as évek végén is foglalkoztatta. E vizsgálatainak eredményeiről 1929—30-ban több közleményben számolt be. [24, 34, 38, 50, 53J A rákkutatásban azonban nem sikerült eredményeket elérnie. Hirszfeld érdeméül tudják be, hogy elsőként gondolt az anya és magzata közötti vércsoport különbség immunológiai konfliktusára, aminek magzati ártalom lehet a következménye. (Ezt ma vércsoport-inkompatibilitás néven ismerjük.) A kérdéssel 1925—27-ben több közleményben is