Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Gyarmati Béla: Csorba József orvosdoktor
ő tudása és körültekintése, adott tanácsai folytán úgy vezették a kolera elleni védekezést, ahogy az ma is példaképül szolgálhatna ' ' [33]. A ragályok megelőzése és leküzdése érdekében tett intézkedéseit, az egészségügyi rendszabályok következetes betartását többször minősítették önkényesnek, többször volt vitája a megye maradi és rátarti uraival. A családi hagyomány szerint egy alkalommal az egyik úr „hallgasson maga szolga!" szavakkal akarta lezárni a vitát; Csorba J. azt kérdezte: „nagyságod tán nem szolgálja a vármegyét?"; „igen, de én becsületért, maga pedig pénzért" volt a büszke válasz; „mindenki azért szolgál, amije neki nincs, nekem pénzem nincs" felelte a főorvos. Csak az mentette meg a komoly következményektől, hogy folyamatban volt nemessége. Az orvosrend sérelmét is abban látta, hogy: „a Magyar Országi Alkotmány szerént az. Orvosok a Servitorok sorában lévén". .. „ezen megnevezéssel sokszor kisebbítenek méltatlanul". Nagy elismerés volt azonban, amikor a Magyar Tudós Társaság 1832. márc. 9-i ülésen levelező tagjai sorába választotta [34]. 1832 őszén több „kolera-szerű" megbetegedés volt a megye észak-keleti részén. Az erről szóló beszámolójában így írt a vidék népének szegényes életéről: ,#gy min segíteni nem tud az orvos, az élet módja "... „van sok ház, melyben egy rántás zsír, egy kanál liszt sincs; van sok gazda, mely ha gazos gabonáját elveti, szinte semmi sem marad néki" [35]. 1833 elején ketten kértek engedélyt Kaposvárott a 2. gyógyszertár megnyitására. Csorba J. előnyösnek tartotta a versengést, mert attól az árak csökkenését várta; arra az ellenérvre pedig, hogy a 2. patikus az esetleg kisebb forgalom miatt csalárdsághoz folyamodna, ezt kérdezte [36]: „azért kell gazdagnak lennie, hogy csalárdságra ne fakadjon? Jaj akkor az emberiségnek, ha csak a gaz.dagok becsületesek", mert „sajnos több a szegény mint a gazdag"... „így aztán több volna a csalfa, mint az igaz?" A gyógyszertári jogokkal kapcsolatban tanulmányt is írt „Szabad észrevétel orvosi józan tekintettel a Patikának Magyarországos örökös birtokáról és a Publikumnak onnan származó káráról ' ' címmel. Önéletrajzában megemlítette, hogy : , ,ezen értekezés az Akadémia orvosi osztályánál volt az Évkönyvbe jutás végett, de politikai tendenciája miatt votum többsége által vissza adatott ' '. Tavasszal a „náthahurutról" írt tanulmányt az „Orvosi Tár" részére [37]. 1833-ban fordította magyarra és bővítette ki W. Falconer könyvét, ami — „Észrevételek az éghajlatnak s más természeti okoknak befolyásáról az emberre" címmel jelent meg. A levegő hatásairól szóló fejezetet teljesen átdolgozta, korszerűsítette [38]. Munkásságának és eredményeinek legnagyobb elismerését és társadalmi helyzetének rendezésétjelentette az, hogy a helytartótanács 1833. ápr. 12-én kelt levelében értesítette a megyét, miszerint Csorba J. Nagy-Szakácsiban részbirtokot kapott I. Ferenc királytól [39]. A birtok-, előnév-, címer-adományról szóló oklevél 1834. máj. 30-án kelt [40]. Az irat szerint az adományt, a nemesítést a főorvos: „tizenhat éven át gyakorolt kötelesség teljesítésével vívta ki". A birtokrész után előneve „de Szakátsi" lett. Ezután kérte Csorba J., hogy állását tarthassa meg, amit a megye teljesített. 1835 tavaszán „ragadós Rüh-betegség " okozott gondot a balatonmenti helységekben. A családi hagyomány szerint az érintettek nem akarták használni a szokásos gyógykenőcsöt, ezért a nagyatádi patikusnál 2 mázsa „kosz-zsírt" készíttetett és a karhatalom segítségével kenette be a fertőzötteket. A „pokolvar" országszerte gyakori és veszélyes betegség volt, ezért az Akadémia pályázatot hirdetett a témára. Csorba J. „A magyarországi pokolvar, annak természete, okai, ovó és gyógymódjai ' ' című tanulmánya a II. díjat kapta, kiadásra fogadták el és ívenként 4 arannyal jutalmazták [41]. 1835 szeptemberében beadott közegészségügyi beszámolójában [42] ismételten felvetette a kórházak helyzetét: „kórházaink húsz-harminc esztendeje nyomorult állapotban vannak, a betegek elfogadására szinte alkalmatlanok"... „vajha Somogyunk elöljárói a nyögő emberiség sóhajtó-
