Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Gyarmati Béla: Csorba József orvosdoktor

sót tehetőseink fülébe juttatnák és több erkölcsi és gazdasági emelkedés közt a nagy és fényes közönség e hiányt is kipótolná. 1837. ápr. 24-én kelt jelentésében ismét a ,,föld szegény népe" életmódjára hívta fel a figyelmet: , .Gabonáját sem a földön nem gyomlálja, sem a hombárjában vagy a padlásán nem tisztítja, sem felesége a liszt szitálására, a kelésre, a kenyér alapos ki sütésére nem ügyel. Pedig nyári nehéz munkája alatt tikkadt testét leginkább ezzel táplálja. Borát, ha terem is, télen megissza, a nyáron a melegben az áporodott rossz vízzel önti le önön módra telt gyomrát. Ezenfelül éjjel lovát őrzi, a hideg földön mellette szunnyadva, vagy némely helyen a ló mellett vagy hátán, amikor tilosban legelteti éjjel. Oskoláink erkölcsi tekintetben, tisztviselőink és földesuraink gazdasági tekintetben is mikor orvosolhatnának ezen?" [43]. Az 1836-os és 37-es években többször foglalkozott a megye vezetősége a kaposvári ,,ispita " felújításával. 1837 novemberében a megbízottak Csorba J. fogalmazásában javasolták [44], hogy a megye: ,,az adózó nép számára egy egészen más, alkalmas helyet szerezvén egy új kórházat építene". A telek megvételekor, az épület megépítéséhez kb. 11 000 F, fenntartásához 100 000 F tőke 6%-os kamata látszott szükségesnek, amit adakozásból javasoltak összegyűjteni. Pár nap múlva Csorba J. szerződést kötött a megfelelő területre, majd azt átadta a megyének. 1838. aug. 18-án fejezte be az Akadémia felkérésére írt életrajzát. Ebben az évben jelent meg tanulmánya a „Központi Gazdasági Tanító Intézetről" [45]. Hiányosnak tartotta a kor gazdasági szakembereinek természettudományos alapképzését, mert „Fűvészetet, Vegytant, Élettant nem tanultak", javasolta, hogy az Egyetemen ,,a harmadik évben rendes tanulmányok lennének ezek, a számadás és gazdaság tudományával együtt", a gyakorlati tapasztalatok érdekében pedig tangazdaság létesítését tartotta szükségesnek. 1839-ben foglalkozott Zimmermann munkájának kiadásával a „Tapasztalásról az orvosi tudományban" címmel, de a munka sorsa nem ismeretes. 1841 elején megkezdődött az építőanyagok gyűjtése a kórházhoz; augusztusban pedig elhatározta a megye, hogy az épület homlokzatára majd , ,a szenvedő emberiségnek ' ' felírás kerüljön a főorvos korábbi javaslatának megfelelően. 1842 tavaszán ismét a rabok élelmezésének megjavítása érdekében fordult a megye vezetőihez [46]. A helyzetet így írta le: „főtt ételt hónapokig, sőt esztendőkig sem kapnak, akiknek tehetségök nincs előre befizetni, pedig ez az eset a legtöbbüknél; seit nem kapnak enni azok sem, kik közmunkában izzadnak", ennek tulajdonította, hogy sok a beteg, sőt a halálozás is. A megyegyűlés határozata szerint azonban csak akik dolgoztak kaptak ezután egyes napokon főtt ételt. 1844 elején is a börtönökben uralkodó nyomorúságos állapotokra hívta fel a megye figyelmét, a következő szavakkal: „a szobák oly nedves hidegek, hogy az emberi gőz a boltozatra zúzmarás jég alakjában rakódik /<?"... „a rabok nagyobb részint mocskosak, szennyesek"... „ha pedig megbetegedvén az. ispotályba jutnak rongyos szűreikkel a földön fetrengve takaróznak". . . „sokan 5 napot böjtölnek hetente, nem kettőt, mások mindig böjtölnek", pedig a „Status-gazdaság arithmetice veszt, midőn oly egyén elnyomorul, ki még sok évekig dolgozhatott volna. ' ' Javaslatokat tett a körülmények megjavítására; végül hangsúlyozta; „a politikai tekintet és humanizmus szava is azt kiáltja, hogy a kemény bánás nem javít, ha a nevelés el van mulasztva". A gyakori betegségre és a feltűnően sok halálra figyelmeztetve írta; „a tömlöcben zárt létei, kivált télen "... „továbbá a sanyarú tartás egyik oka a betegségnek" [47]. Az 1845 évi közegészségügyi beszámolójában emlékeztette a megyegyűlést, hogy a Marcalihátságban jóminőségű kő van, amit útépítéshez lehetne használni, így az adózó nép mentesülne a Baranyából szokásos kőszállítás terheitől. 1846 augusztusában közölte a megyegyűléssel az alispán, hogy elkészült a kórház, majd novemberben át is adták azt rendeltetésének. Megvalósult tehát Csorba J. 3 évtizedes terve, öntudattal írta 4 év múlva „hogy, kérésemre és közbenjárásomra a tehetősek jótékonysága révén (a hivatalos