Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

Pollak-Eltz, Angelina: Lei medicina popular en Venezuela. Caracas, Academia Nacional de História 1987. 314 PA szerző több mint két évtizedes, részben angol és német nyelven is hozzáférhető, a venezuelai népi gyógyászatra vonatkozó munkásságát összegzi e könyvében. (Korábbi változata 1982-ben angolul jelent meg Bécsben: Folk Medicine in Venezuela.) Hasonló részletességű latin-amerikai anyag alig áll rendelkezésre, PollakEltz kitűnő leírása pedig immár az összehasonlító etnomedicina egyik megbízható forrása. Venezuelában a hivatalos, modern nyugati orvoslás intézményei országszerte kiépültek, a nép azonban (bár a lakosság 75%-a ma városlakó) nem érti működésének mechanizmusát és bizalmatlan iránta, a népi gyógyászat pedig továbbra is virágzik. (Világszerte megfigyelhető bizonyos elfordulás a tünetekre és nem a betegre öszpontosító modern orvoslástól.) A népi hiedelemrendszerek egyik archaikus vonása, hogy a betegség csupán a balsors egyik megnyilvánulásának számít és leküzdésére a mágia, vallás és orvoslás egységet alkot. (Ennek megfelelően a primitívebb társadalmakban egyazon személy, pl. a sámán, a vallási és gyógyító specialista.) A venezuelai népi gyógyítók két legfontosabb kategóriája, a két legfontosabb, de élesen el nem különülő gyógyító eljárásmódnak megfelelően a főleg mágiával orvosló curandero „kuruzsló" és az elsősorban (de nem kizárólag) gyógynövényeket használó yerbatero „füves". Mellettük gyógyít még az espiritista „spiritiszta, kuruzsló", ensalmero „ráolvasó", sobador „kenő", chamán „sámán", curioso „kuruzsló", iluminado „látnók", partéra „bábva" és olyan helyi specialisták, mint a moján és apiache. Jelentős részük modern módszereket is elsajátított, sőt némelyikük a többé-kevésbé elfogadható eljárások mellett olyasféle divatos sarlatánsággal is foglalkozik, mint a Fülöp-szigetekről elterjedt „mágikus operáció", amely során a „gyógyító" puszta kézzel „megnyitja" a testet és onnan betegséget, különösen daganatokat „távolít el". A népi gyógyászati rendszerek működésében döntően fontos az illető közösség intézmény- és hiedelemrendszer. A venezuelai népi orvoslás a hivatalos mellett államilag megtűrt, sőt némileg támogatott. (A magyar pl. ezzel szemben a 19. század óta a tűrt és tiltott határán létezik.) A népi gyógyászatot szolgálják a perfumería nevű boltok is, ahol a legkülönbözőbb gyógyítónak számító áruk kaphatók, az amulettektől a gyógynövényekig. A hiedelemrendszer keretét a népi, gyakorlatias katolicizmus adja. (Ebbe integrálódtak az indián samanisztikus elemek és az afrikai eredetű kultuszok is). Ide kapcsolhatók pl. a ráolvasások (ensalmos) illetve a század elejétől Maria Lionza és a legendás csodadoktor, José Gregorio Hernandez (1864—1919), a legnépszerűbb venezuelai szent kultusza. A gyógyításnak eleve legfontosabb kritériuma a hit (akár csak a gyógyító személyben vagy a gyógyulás sikerében). Másrészt pedig elsősorban a népi gyógyászat szolgálhat terápiával az olyan hiedelmeknek, mint pl. a boszorkányságnak (brujería, hechicería) vagy szemverésnek (malde ojo) tulajdonított betegségekre. Mint általában a venezuelai népi kultúrának, az orvoslásnak is három legfontosabb komponensét a bevándorló spanyol, a bennszülött indián és a behurcolt afrikai elemek adják. Spanyol eredetűek pl. a legalább Hippokratészig visszavezethető (és világszerte, pl. Közép-Ázsiában is elterjedt) meleg (caliente) és a hideg ifiio) betegségokozókra vonatkozó elképzelések. Ezidáig tucatnyi gyógynövényről derült ki, hogy egyaránt használatosak Afrikában és Venezuelában is, pl. a Smilax fajok (z.arzaparrilla) szifilisz ellen. A venezuelai népi orvoslás kórtana éppoly sokszínű, mint a magyaré. Pl. a magyar népi mádra és társainak ottani megfelelőire ismerhetünk azokban a betegségekben, amelyeket fiziológiailag nehezen azonosítható, a köldök környékén elhelyezekdő szervekkel (cuajo, pelota) hoznak összefüggésbe. A kígyómarás ellen használatos számos praktikus gyógymód melett náluk is megtalálhatók a testbejutó férgekre (bichos), pl. varangyra (sapo) vonatkozó elképzelések. Náluk a dohány (tabaco) szolgál olyasféle pánáceaként, mint nálunk a fokhagyma. Bár a Venezuelában használatos több száz gyógynövény 70%-a autochton újvilági és a magyar népi gyógyászatban is elsősorban az őshonos növények dominálnak, itt is több párhuzamot találunk. Ide sorolható pl. a maszlag (Datura sp., nonguej és paprika (Capsicum sp., ají) fajok sokoldalú alkalmazása, továbbá az, hogy a nagy útifüvet (Plantago major, Hantén) többféle más felhasználása mellett, nálunk is, náluk is szokás sebek kezelésére alkalmazni.