Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KÖNYVSZEMLE
kört értve ezen, nem is lehettek tisztában a felfedezés jelentőségével. A szülészet az orvostudomány egyik ága. propaganda hiányában a többi orvosnak fogalma sem volt a felfedezésről, így nagyobb összefüggések felismerésére sem nyílott lehetőség. A magyarországi publikáció után Semmelweis az elméletét ért kritika miatt lelkileg összeomlott, s a tudományos vitának egyre inkább személyes jelleget adott. Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a bécsi egyetem konzervativizmusa sem kedvezett a felfedezés ismertté tételének, elismerésének. Semmelweis betegsége nem szifilisz hanem cerebral atrophy volt, ami a szifiliszhez hasonló tünetekkel jár. Ezt a szerző a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum fényképanyagának felhasználásával bizonyítja. Semmelweis halálának kiváltó oka hullamérgezés, amit feltehetően az ápolóktól kapott (?) az idegszanatóriumban ahol kezelték, jelképezve az elmegyógyintézetekben uralkotó állapotokat, írja Nuland. Prof. Nuland a Semmelweis doktrínát meglehetős korrektséggel igyekszik ismertetni, esszéjét mégsem tekinthetjük elfogulatlan írásnak. A Semmelweist övező „legendákra" és „mítoszokra" való gyakori utalásai azt sejtetik, hogy a szerző nem ismeri a Semmelweis-kutatás legutóbbi eredményeit, amelyek magyar és más történészek részéről is éppen e mítoszokat és legendákat igyekeztek az objektív tényfeltárás és értékelés eszközeivel szétoszlatni. (Communicationes különszáma Semmelweisről, Codell Carter írása stb.) Amikor Prof Nuland e legendákkal és mítoszokkal polemizál, valójában nyitott kapukat dönget, hiszen ezeket már joggal tekinthetjük túlhaladott nézeteknek. Ugyancsak problematikus eredménnyel járt Nuland prof. azon módszere, hogy a felfedezés bonyodalmas elő- és utóéletét Semmelweis patologikus személyiségével; származása, nyelve, nemzetisége stb. miatt érzett kisebbrendűségi érzésével, kívülállóságával magyarázza. A pszichologizáló megközelítés távolról sem jogosulatlan Semmelweis esetében, ha megfelelő mélységgel és empátiával alkalmaztatik, s az adott kor, hely, társadalom alapos ismeretével társul. Ám épp e vonatkozásokban kelt legnagyobb hiányérzetet bennünk ez az esszé. Nem csupán Semmelweis személyisége, lelki alkata marad mindvégig érezhetően távoli és lényegében érthetelen a könyv írója számára, de a személyiséget körülvevő, annak zavarait jogosan vagy jogosulatlanul kiváltó szociális viszonyrendszer plasztikus rajzával is adósunk marad. Gyukits György Healing Practices in the South Pacific, ed: Parsons, Claire D. F. Honolulu, The Institute for Polynesian Studies, University of Hawaii Press 1985. 250 p. A tanulmánykötet tíz új-zélandi és egy Egyesült Államok-beli antropológus terepmunka során gyűjtött anyagát tartalmazza a Csendes-óceán néhány déli szigetén (Szamoa-szigetek. Nanumea. Espiritu Santo, Tikopia, Tonga-szigetek, Kelet-Futuna, Rarotonga, Pukapuka, Tahiti, Új-Zéland) élő nép hagyományos orvoslásáról. A szerkesztő Claire D. F. Parsons két közösség (tongai és maori) népi gyógyászatát is feldolgozta. Tíz tanulmány elsősorban a betegségszemlélet és gyógyító gyakorlat általános kérdéseivel foglalkozik, Bruce Briggs ráadásképpen kelet-futunai gyógynövényjegyzéket, Antony Hooper pedig tahiti gyógyszerlistát közöl. Egy további tanulmány (szerzője Patricia J. Kinloch) a nyugat-szamoai szülészetet, bábaságot tárgyalja. A Csendes-óceán szigetein élő népek többsége mintegy másfél évszázada keresztény hitre tért és megismerkedtek a nyugati orvoslással, betegségszemlélettel is. A nyugati orvosi ellátás azonban nem szorította ki a hagyományos gyógyító rendszereket, ezek továbbra is működnek, sőt fejlődnek. A tongai betegségszemlélet pl. a betegségeknek (mahaki) két fő csoportját különbözteti meg: tongai (mahaki faka-tonga) és európai (mahaki faka-pálangi) betegségeket. Az előbbieket a tongai (faito b) az. utóbbiakat az európai (toketá) doktor gyógyítja. Kimondottan a bennszülött gyógyítók hivatottak pl. a rossz szellemek, különösen a holtak szellemei által okozott ún. szellembetegségek (kelet-futunai ávaga, tongai ávanga, tahiti ma'i túpápa'u, rarotongai maki túpápaku, szamoai ma'i aitu, nanumeai mahaki máhei, maori mate maori) kezelésére. A tanulmánygyűjtemény számtalan értékes adattal szolgál az összehasonlító etnomedicinának. Olyasfélékkel is, mint pl. hogy Rarotongán is megvan a meleg (vera) és hideg (anu) betegségek világszerte, de csak szórványosan regisztrált megkülönböztetése.
