Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

A kötetben megismerkedhetünk a Padovai Orvostörténeti Intézet értékes anatómiai viaszkészítményeivel, amelyet a szemészeti oktatáshoz készíttettek a találékony bécsi J. N. Hofmayr moulagekészítővel. A mű használhatóságát az egyetem oktatóiról készült portrék, valamint bibliográfia teszi teljessé. Az igen gazdag tanulmány melegen ajánlható nemcsak a szemészet, a szemészettörténet iránt érdeklődők számára, de mindazoknak, akik a Padovai Egyetem történetével foglalkoznak. Somorjai Ferenené Nielsen, Harald: Medicaments Used in the Treatment of Eye Diseases in Egypt, the Countries of the Near East, India and China in Antiquity. Odensc, Odensc University Press, 1987. 76 p. ills. A történettudományban és különösen a tudományok történetében egyes apró részterületek megismerésében igen fontos szerepet játszanak az amatőrök, a szakma szent berkein kívül álló művelt érdeklődők. Hobbijuk tárgyává általában partikuláris kérdéseket tesznek s az adathalmazba beásva magukat igen hasznos ismereteket hoznak felszínre — néha a felmerülő problémákat megoldva, gyakrabban csak figyelmet felhíva. Ha ezt kellő önmérséklettel teszik — igazán élvezetes műveket hozhatnak létre. Az érdemes dilettantizmus Nielsen munkájának legfőbb jegye. Nagy szorgalommal gyűjtötte össze, elsősorban a másodlagos irodalomból, a szembetegségek gyógyszereinek receptjeit, az ókori világ nem csak a klasszikus oikumenét felölelő egészéről. A kulturális mileiut széles ecsetvonásokkal felvázolva izgalmas hátteret kapnak az egyes előiratok angol fordításai. A Szerző, lévén, mint maga megjegyzi: ..Retired Chemist", feltehető pontossággal határozza meg mai, modern tudományos nómenklatúránk szerint az egyes ..Ikotórészeket, az elsősorban csepp formában bevitt hatóanyagokat. Az internacionális receptura elemzése után így fölényes biztonsággal képes kimondani a konklúziót: szemcseppet mindenfele használtak. A recenzens itt most nem képes kitérni minden apró részletre. Az esetleg vitatható mozzanatok megtárgyalása, illetve a corpus adatbázisának teljességet illető vizsgálata (mintegy 20 recept van) a jövő feladata. Az mindenesetre kijelenthető: ha a jövőben valaki az antik szemcseppek problematikájában kíván elmerülni leghelyesebb ha ,,a Nielsenhez." fordul. Sz.abó Béla Nuland, Sherwin B.: Doctors. The Biography of Medicine. New York, A. A. Knopf Inc. 1986. 519 p. ill. A Doctors (The Biography of Medicine) (Híres orvosok életrajza) című könyv élvezetes stílusban mutatja bt az orvostudomány kiemelkedő alakjainak életét és munkásságát, küzdelmét az emberi életek megmentésére, gyógyítására. Számunkra a Semmelwcis-szel foglalkozó rész, a 77?^ Germ Theory before Germs (Fcrtőzéselmélet a kórokozók előtt) érdekes elsősorban, ezért e fejezetet szeretnénk néhány kiragadott szempont alapján elemezni. Nuland szerint Semmelweis személyes tragédiájának okát a gyermek és ifjú korában kialakult kisebbrendűségi érzésében kell keresnünk. Semmelweis, aki a középkorban hiencek (frankok) leszármazottjaként sváb dialektusú németül beszélt, magyarul csak a középiskolában tanult meg. Nuland feltételezi, hogy a magyart tökéletesen nem beszélő Semmelweist c miatt sok inzultus érte. Bécsben hasonló lehetett a helyzet sváb dialektusa miatt. Vitathatatlan tény, hogy Semmelweis fertőzéselmélete első volt a világon, ha magát a szepszist okozó baktériumokat valójában Pasteur fedezte is fel. Arra a kérdésre, hogy Semmelweis elméletét miért nem fogadták el, miért nem vált világhírűvé saját korában Nuland összetett választ ad. Végsősoron azonban utalva, a fentiekre, Semmelweis pszichikus alkatában látja az okot. Semmelweis nem végzett szisztematikus kísérleteket, s ezért nem ő fedezte fél a baktériumokat (!) Felfedezését nem publikálta, pontosabban csak Magyarországra érkezése után 8 évvel, így kollégái itt most szélesebb