Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

Külön csoportban — hasonló alfabetikus rendben — találhatók meg az ún. mérgező növények, amelyek azonban megfelelő adagolásban és kellő elővigyázatossággal mégis hasznosíthatók a gyógyászatban (legjellemzőbb példa a digitalis). Mindezt egy érdekes kódjegyzék követi, amely piktogramok által teszi lehetővé a növények rövid jellemzését. Végezetül irodalomjegyzéket és különféle szempontú tárgymutatót találunk. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy egy rendkívül szép előállítású, de tartalmában sem kevésbé színvonalas kiadvány került a nagyközönség kezébe, amelynek feladata a gyógynövények népszerűsítése a nem szakemberek körében. Kapronczay Katalin Milner, Marion: The Suppressed a Madness of Sane Men. Forty-four Years of Exploring Psychoanalysis. New York — London, Tavistock Publ. 1987, 309 p. (The New Library of Psychoanalysis 3.) • A könyv Marion Milner, az egyik legismertebb angol pszichoanalitikus 1942—1986 közötti írásaiból közöl válogatást. írásai nemcsak a szakmai körökre, hanem a szélesebb olvasóközönségre is számíthatnak. Marion Milnert híressé tették a kultúra (művészet, szabadidő, oktatás) területén végzett empirikus kutatásai másrészt részletes pszichoanalitikus esettanulmányai. A kötet elején a szerző ismerteti a pszichoanalitikus pályán való kibontakozásának folyamatát, mely egy, Melanie Klein vezetése alatt végzett, gyermek esettanulmánnyal indult. A gyűjtemény magában foglalja két alapvető írását a szimbólumokról illetve elméleti megfontolásait valamint klinikai anyagokat. Irodalmi szövegeket (Jób könyve) és művészeti alkotásokat (Blake festmények) elemez a pszichoanalitika szempontjai szerint. A könyv hasznos olvasmány a pszichoanalízis iránt érdeklődők számára, továbbá betekintést nyújt a pszichoanalízis sorsáról a két nagy „öreg" Freud és Jung után. Gyukits György Midena, Edoardo: Padua 200 years of Ophtalmology. The Teaching of Ophtalmology in the University of Padua from 1785 to the Present day. Padua, Piccin, 1986. 751 p. Az Padovai Egyetem Európa egyik legrégibb oktatási centruma volt. Jelen kötetben a Padovai Egyetem által 200 éve oktatott szemészetről esik szó. A szemészeti tanszéket 1785-ben alapították. A szemészet oktatásának kezdete egybeesik a külföldi profeszszorok megjelenésével, akiknek tudományos munkáit ismerhetjük meg. A szemészet tanítása legfőképp a tudósok felajánlásának hatására jutott el a mai színvonalra. Az orvostudományon belül a szemészetet elválasztották a sebészettől és ezt a tendenciát követték. A Padovai Egyetemnek számos nagy jelentőségű professzora volt, akik nemcsak Itáliában, de külföldön is híressé váltak. Az egyetem az Alpokon túli tudományos irányzatokkal is kapcsolatban volt és a tudományos kutatók között gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Az egyetem és az osztrák-német tudósok közötti jó kapcsolatot az is elősegítette, hogy Veneto a Habsburg Birodalomhoz tartozott. Egyik leghíresebb professzora volt a magyar származású Anton Rosas (1791—1855), aki előbb Padovában tanított, majd prof. Beer tanárát követve a bécsi klinikára került. Rosas munkássága idején a szemklinika rendelőjében mind a tudományos, mind a didaktikus szempontok érvényre jutottak. Kiváló műtő szemorvos volt és számos újítást vezetett be. Távozása után tanítványai a bécsi iskola fellendülését tovább fejlesztették. Rosas örökösei között kiemelkedő egyéniség volt Pietro Gradenigo (1831—1904) aki nemcsak energikus személyiség, hanem kiváló szervező és tudományos kutató is volt. Grandengio végzett elsőként szarúhártyaátültetést. Tanítványai közül két kiváló szemész Giuseppe Albertotti és Giuseppe Ovio vette át a klinika vezetését.