Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

ADATTÁR - Subosits István-Göllesz Viktor: A fogyatékosságok megnevezései Pápai Páriz Ferenc szótárában

dása. E két kiadás két-két — latin-magyar és magyar-latin — részben az ábécé-rendes latin szóanyag magyar, illetve a magyar szóanyag latin értelmezését tartalmazza. Tehát mind a két kiadás kétnyelvű. A //. főtípusba tartozó három kiadást az előbbi kétnyelvű kiadásokkal szemben a háromnyelvúség (latin, magyar és német) jellemzi. Meg kell jegyezni, hogy a német nyelvi adatok nem címszóként, hanem csak értelmezésként állnak. E három kiadás közül az elsőt, az 1767-belit a neves irodalomtörténetíró Bod Péter adta ki, jelentősen bővítve, sőt még egy Addenda résszel is megtoldotta. A Bod Péter-féle kiadás nagymértékben javított, német nyelvű értelmezésekkel ellátott és bővített kiadás. A Bod Péter halála (1769) után megjelent 1782. évi kiadás tartalmára és terjedelmére nézve egyszerű lenyomata az 1767. évi kiadásnak. A II. főtípusba tartozó harmadik kiadás (1801) latin-magyar része kevés változtatást tartalmaz, a magyar-latin-német rész azonban annál bővebb. Bővült a nyelvújítás során keletkezett szavakkal, de bővült a székely tájszók beiktatásával is. [4] E rövid közleményben megkíséreljük, hogy számba vegyük Pápai Páriz szótárában előforduló. az ember testi és lelki fogyatékosságaira utaló címszavakat, s megpróbáljuk nyomon követni a listázott szavak jelentésének alakulását is. Leltározó munkánk természetesen nem terjed ki a szótárban fellelhető, a fogyatékosságok sokféleségét megnevező összes szóra. A vizsgálódásunk körét kitevő szóanyag rostálásában azok a szempontok vezettek, hogy a jelenleg élő és használt kifejezések, a fogyatékosságok elnevezésére ma is alkalmazott nomenklatúra gyökereit próbáljuk kiásni. ' Eltekintünk tehát a tárgykörbe tartozó, de már feledésbe merült szavaktól. Az 1782. évi kiadás a beszédhiba megnevezésére tartalmazza például a pertzegö (stridens, zischend, rauschend) és a rebegő (balbutiens), röhögök (stammelnd, ungeschickt redend), rebegtetni (balbutire, mussitare, stammeln nicht deutlich heraus sagen) szavakat. Ezek ma már kihulltak a hibás beszéd megjelölésére használt szavak készletéből. Munkánkhoz az 1762-ben Nagyszombatban nyomtatott kétnyelvű (latin-magyar, magyar-latin) és az 1782-ben Nagyszebenben megjelent háromnyelvű (magyar-latin-német) kiadást használtuk fel forrásként. [5] Mielőtt ismertetnénk a Pápai Páriz szótárnak a testi és szellemi fogyatékosságok megjelölésére alkalmazott fontosabb és ma is használatos címszavait, tisztáznunk kell a fogyatékos, fogyatékosság elnevezéseknek a nyelvhasználatba való „belépését". A fogyaték (delectus) az Erdy-kódexben (1524—1527) jelenik meg először. [6] A. fogyatékos szó 1765-ben bukkan fel. [7] A fogyatékosság (valakinek testi v. szellemi fejlődésében, képességeiben, működésében mutatkozó hiányosság, hiba, tökéletlenség) jóval későbbi származék, használata valószínűleg a múlt század végén, illetve a század elején válik általánosabbá. Egyébként -à fogyatékos címszót PPF szótára még nem tartalmazza, de számos olyan szócikket gyűjthetünk ki belőle, amelyekre ma -à fogyatékos szó jelentését is alkalmazzuk. A szótárnak a testi és lelki defektusokra (értelmi fogyatékosság, a hallás zavara, a testi fogyatkozás és a beszéd hibái) vonatkozó szócikkeit betűrendben teszük közzé. [8] I. 1. 1762. évi kiadás latin-magyar részének szempontunkból válogatott szócikkei: Balbé: Selypen, Pelypen Balbucinor, ari: Rebegve szólok, Pelypegek Balbus, a, um: Rebegő, Selyp. Os balbum. Baibutio, ivi, itum, ire: Rebegek, Leppegek Selypegek. Balbutire de re aliqua: (Cic:) Valami dologról tsak gyermeki ésszel szólani. Balbutire aliguem: (Horat.) Valakit gúnyolva szólítani. Debilis, le: Erőtlen, Gyenge, Membris omnibus captus & debilis: Semmi tagjának nintsen ereje. Débilitas, atis: Erőtlenség. Débilitas animi: Gyenge szívűség. Debilitatio, onis: Meg-erőtlenítés. Debilitatio animi. Debiátatus, a, um: Meg-erőtlenedett. Debilitatus animo, desperatione: Meg tsüggedett. Manus debilitata: Erőtlen kéz.