Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Szenti Tibor: Paráznák

zösségi házat, s az így kiszemelt célpontot közvetlenül pirkadat előtt rohanják meg... az összes férfit lemészárolják, a sebesültek koponyáját pedig bezúzzák. Az asszonyokat, gyermekeket és csecsemőket foglyul ejtik, majd rabszolgáknak adják el a telepeseknek. Kevés olyan felnőtt kampa férfi akad, aki legalább egy embert meg ne ölt volna." n (Mindez 1946-ban!) A fölsorolt esetek egyike sem kimondottan kannibalisztikus, még ha kannibálok hajtották is végre, de a telepek kíméletlen lerohanása sokban hasonlít az elmúlt századok tömeges, agresszív rabszolgaszerzési módjaihoz. Az emberi agresszió ,,ősi ösztönének" igazolása tehát a tudományok mai álláspontja szerint egyértelműen el nem dönthető. A kérdés megoldását nehezítik ideológiai és (ál-)humanitárius elvek is, amelyek az emberi agresszió eredetét javunkra igyekeznek megszépíteni. Magunk részéről ebben a kérdésben leginkább a R. E. Leakey—R. Lewin szerzőpáros alábbi megállapításával rokonszenvezünk: „Az emberek öröklött módon nem hajlamosak különösebb mértékben sem az agresszivitásra, sem a békességre. Az emberi társadalmakban fellelhető magatartásmintákat túlnyomó részben a kultúra hozza létre."

13 Ennek a megállapításnak az igazságát M. Mead nagyszerűen igazolta az új-guineai kannibál mundugumorok vizsgálatakor. Kimutatta, hogy gyermekeiket tudatosan nevelik agresszivitásra és kegyetlenkedésre. „A mundugumor fiúgyermek ellenséges világba születik bele..." — írta; tehát maga is ellenségesen fog e világgal szemben viselkedni.

14 Csányi Vilmos megállapítja, hogy az etnográfusok szerint a dél-amerikai janomamo vadásztársadalom az ismert legagresszívebb embercsoport.

15 A 13. századi tatárok hadjárataikra magukkal vitték a gyermekeiket, akik az ellenséges gyermekek legyilkolásában gyakorolták a kegyetlenséget, tanulták az agressziót. Az agresszió nemcsak a társadalomban eltanult viselkedés. Erre vonatkozóan egy másik törzsi társadalom, az arapesek agresszióellenes magatartása is jellemző, amelyet szintén M. Mead írt le: „A gyerekeknek a verekedést megtiltják. A civakodókat a felnőttek szétválasztják, két különböző irányba elvezetik, és azután megengedik nekik, hogy a sárban hemperegjenek, marják, harapják magukat, és ezzel adják ki mérgüket."

16 B. Malinowski a melanéziaiaknál figyelte meg, hogy ,,A vágy megfékezésére való képtelenség, amely követelő és agresszív nemiséghez vezet, megvetéssel találkozik mind a férfinál, mind a nőnél, de igazán visszataszítónak csak a nőnél érzik."

17 M. Mead ugyanakkor a mundugumoroknak még a szeretkezését is agresszív cselekedetként írta le: a házasok bekísérik egymást a bozótba, ahol lopva és gyorsan szeretkeznek, ,,... mikor is megengedett dolog a hempergőző dulakodás. Az ilyen erdei találkozások gyönyörét fokozza, ha a szeretkezést mások kertjében bonyolítják le, miközben tönkreteszik a yampalántákat."™ A mundugumor társadalom a biblikus Kain—Ábel testvérháborúhoz hasonlatos, és Hermann megállapítását igazolja a vetélytárs-agresszióról. M. Mead azt írta róluk, hogy nem szerveződnek nemzetségi csoportokba, henem ,,.. .a mundugumor társadalom szervezete az azonos nemhez tartozó természetes ellenségességének elméletén alapszik.. ."

19 12 L. Clark. 1969. 172—173. 13 R. E. Leakey—R. Lewin. 1986. 252. 14 M. Mead. 1970. 175. 15 Csányi V. 1986. 176. 16 M. Mead. 1970. 150. 17 B. Malinowski. 1972. 222. 18 M. Mead. 1970. 198. 19 M. Mead. 1970. 165.