Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

Ezek a továbbképző előadások még ezen túlmenően célozták a gyógyszerészek orvosbiológiai szemléletének kialakítását is. Ezeknek az előadásoknak az anyaga Zabhárné Hangay Kató kezdeményezésére, dr. Végh Antal szerkesztésében 1952 és 1956 között megjelent 28 füzetben, nyomtatásban is.

65 Mivel a gyógyszerészettel szemben támasztott egyre nagyobb szakmai igényeknek az eddigi továbbképzési forma nem tudott megfelelni, ezért a konferenciás forma mellett új módszerekkel is kellett azt bővíteni. így 1957-től megindult a gyógyszerészeknek úgynevezett „egyéni továbbképzése" is, 2 hetes időtartammal. A gyógyszerészek továbbképzését 1961-ben intézményesítették, ugyanis az Egyészségügyi Minisztérium 1961 november 1-jei hatállyal az Orvostovábbképző Intézetet (ma Orvostovábbképző Egyetem) bízta meg a gyógyszerészek továbbképzésének szervezésével, irányításával és ellenőrzésével. Ezt a feladatot az Orvostovábbképző Intézet Oktatási Osztályának keretében működő Gyógyszerészi Csoport látta el. További haladást jelentett az 1970. január 1-től létrehozott Gyógyszerészeti Tanszék, amelynek élére dr. Bayer István került. A tanszék a budapesti és a szegedi Orvostudományi Egyetemek Gyógyszerésztudományi Karaival, valamint a fővárosi és a megyei Gyógyszertári Központokkal együttműködve látja el a gyógyszerész-továbbképző tanfolyamok szervezését. Az így kialakított szervezési forma biztosítja a továbbképzések rendszerességét és a követelmények megfelelő színvonalát. Ma már nemcsak a tára mellett dolgozó gyógyszerészek igényeinek megfelelő tanfolyamokat indítanak, hanem a szakma más területein (például gyógyszergyárakban) dolgozók kívánalmait is figyelembe veszik. (1972 óta 2 évenként rendszeresen szerveznek gyógyszerésztörténeti továbbképzéseket is.) A feladatok sokrétűsége és az igényelt tanfolyamok száma szükségessé tette, hogy az előadók sorába — munkahelyüktől függetlenül — bevonják az egyes szakterületek elismert képviselőit is.

66 Ma már a nyugdíjkorhatár eléréséig, minden egészségügyben dolgozó gyógyszerész köteles részt venni az ingyenes továbbképzéseken, ha vezető állásban van 4 évenként, egyébként 5 évenként.

67 A továbbképzéseknek most 2 csoportját különböztethetünk meg: 1. az egyéni továbbképzés, ami a munkakör, illetve az érdeklődési kör szerinti intézetekben, gyógyszertárakban stb. a rendes napi munkának megfelelően eltöltött tapasztalatszerzés 2. a tanfolyamos továbbképzés, amelyen az érintettek meghatározott tematika szerinti előadásokon és gyakorlatokon vesznek részt. Ha viszont a továbbképzés célját tekintjük, akkor 3-féle változatot különböztethetünk meg: 1. általános, új ismereteket nyújtó továbbképzés, amely az egyetemi képzés óta eltelt idő szakmai fejlődését ismerteti, 2. szakember-továbbképzés („szinten tartó továbbképzés"), az előbbi továbbképzésen részt vettek számára, meghatározott idő elteltével, rendszeresen ismerteti a szakterület újabb eredményeit, 3. szakosító jellegű továbbképzés, amely meghatározott munkakörök betöltéséhez szükséges postgraduális képzés. Ebből alakult ki a szakorvosi képzéshez hasonlóan a szakgyógyszerészképzés. Ezek az itt közölt reformok és a fejlődés, természetesen a gyógyszerészek továbbképzése előtt számos további, új lehetőséget nyitottak meg. 65 Végh i. m. 52. A Gyógyszerész 1951. 11. 246. 66 A 43/1969. EüM sz. utasítás. Kovács i. m. 379. Lázár Jenő: A szakgyógyszerészet. Gyógyszerészi Évkönyv 1974. év 99—100. Végh i. m. 52. 67 A 9/1978. (XI. 29.) EüM sz. rendelet.