Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

A Tanácsköztársaság ideje alatt ismét tervbe vették a gyógyszerészek rendszeres továbbképzését, ez azonban a Tanácsköztársaság bukása miatt nem valósulhatott meg. Az 1924-ben megalakult Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság már a működésének első éveiben szorgalmazta a rendszeres gyógyszerész-továbbképzés megszervezését, így 1929 és 1945 között 14 ízben rendeztek továbbképző tanfolyamokat részint Budapesten, részint pedig különböző vidéki városokban (Debrecen, Pécs, Szeged). Ezeken 60 pengő részvételi díj ellenében a társaság tagjai vehettek részt. A továbbképzések az 1930-as évek közepétől már rendszeressé váltak, amelyeken egyaránt folyt elméleti és gyakorlati oktatás és ezeken összesen 1038 gyógyszerész vett részt. Az oktatás az egyetemi gyógyszertárakban folyt. Az elhangzott előadások nyomtatásban is megjelentek a ,,Gyógyszerésztovábbképzés " címet viselő füzetek formájában, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítőjének mellékleteként.

62 A továbbképzés iránti igény annál inkább erősödött, minél inkább nőtt a szakadék a 2 éves egyetemi képzés által nyújtott szakismeretek és a fejlődő gyógyszerészeti tudományok eredményei között. Ezért Lipták Pál és Jakabházi Zsigmond, mint a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke és titkára. 1937. november 8-án memorandumot nyújtott be az orvoskar dékánján keresztül a kultuszminiszternek, amelynek lényege, hogy rámutat a gyógyszerészképzésünk elmaradottsága miatt a gyógyszerész-továbbképzés hivatalossá tételének szükségességére és fontosságára. A memorandumban szerepelt egy javaslat a Gyógyszerésztovábbképzés Központi Bizottsága "-nak felállítására, benyújtva rögtön ennek szervezeti szabályzat tervezetét is. Ehhez járult még Mozsonyi Sándor közismerten fáradhatatlan szervezőkészsége, amelynek eredményeként a Belügyminisztérium végül is 1940-ben felállította a kívánt bizottságot, azonban ennek működése már a II. világháború idejére esett, így a szervezésben megvalósított továbbképzések úgyszólván csak gázvédelmi és elsősegélynyújtási tanfolyamokra szorítkoztak.

63 A II. világháború után megszűnt a ,,Gyógyszerésztovábbképzés Központi Bizottsága", úgyszintén a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság is. A gyógyszerészek azonban már 1948-ban a szaksajtó hasábjain kérték a szervezett továbbképzések újbóli megindítását.

64 Ezért az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Gyógyszerész Szakcsoportja hozzálátott a továbbképző előadás-sorozatok, konferenciák és tanfolyamok megszervezéséhez. Munkájába az egyetemek Gyógyszerészeti Intézetei is bekapcsolódtak, így rendszeressé váltak az úgynevezett „Gyógyszerészeti Napok" előadásai. Ezekre annál is inkább szükség volt, mert kezdtek már a pályára állni a most már 4 egyetemi évet végzett, tehát alaposabb és szélesebb körű szakmai képzést nyert fiatal gyógyszerészek. A még 2 egyetemi évet végzett idősebb generáció viszont szerette volna behozni az elmaradását az ifjabb korosztállyal szemben. Bár szerte az országban voltak ilyen irányú kezdeményezések, mégis a szervezett továbbképzésre csak a gyógyszertárak államosítása után került sor, amikor is az Egészségügyi Minisztérium felügyelete és ellenőrzése mellett, 1951-től Budapesten és vidéken egyaránt a Gyógyszertári Központok szervezésében biztosították a gyógyszerészek rendszeres továbbképzését. Ettől kezdve a felújuló, többé-kevésbé rendszeressé és szervezetté vált továbbképző előadások aktualitását és tematikáját elsősorban a Pharmacopoea Hungarica V. kiadásának küszöbönálló megjelenése adta meg, mivel az államosítások utáni első továbbképző előadások tulajdonképpen ezt kommentálták. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 1934/2. sz. 260—261. 1935/5. sz. 617. 1936/5. sz. 383. 1937/6. sz. 240, 718-719 és 777-785. 1938/2. sz. 132-139. stb. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 1938/1. sz. 62—65. 1940/4. sz. 394/397. A 37 348/1939. IV. VKM rendelet. Kovács László: Gyógyszerész továbbképzés és szakgyógyszerész-képzés. Gyógyszerészet 1984. 10. sz. 378. Végh i. m. 52. Turi Pál: A vidéki gyógyszerészek továbbképzése. A Gyógyszerész 1948. 11.sz. 349—350.