Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
egyetemen kellett eltölteni kémiai, gyógyszertani, vagy közegészségtani intézetben és itt saját munka alapján értekezést készíteni. 57 Az 1914. évi oktatási reform újból rendezte a gyógyszerészdoktori cím elnyerésének körülményeit is. Ekkor a diplomázás után további 2 éven át 1 főtárgyat és 2 melléktárgyat kellett hallgatni az egyetemen, majd az elkészített értekezést 3 példányban benyújtani. Ha az egyetem az értekezést elfogadta, mindhárom tantárgyból szigorlatot kellett tenni, ezután következett a doktori eskü és az avatás. 58 A doktori cím megszerzéséhez szükséges egyetemi éveket azonban a segédidőbe legalábbis részlegesen beszámították, ugyanis ez esetben nem 3, csak 2 év segédidőt kellett igazolni. Apróbb, lényegtelen változtatásokkal 59 mind a mai napig ez a rendszer maradt meg, azonban a csupán 2 egyetemi év végzettségűek csak 1955. év végéig szerezhették meg a gyógyszerészdoktori címet. A doktori cím megszerzésének lehetősége gyógyszerészek számára 1948 és 1957 között lényegében szünetelt. A mai érvényben levő szabályzat szerint pedig a disszertánsnak már nem kell a doktori szigorlat tárgyait az egyetemen külön hallgatnia. Meg kell jegyezni, hogy 1969-től kezdődően, a gyógyszerészek számára megszerezhető ,, doctor pharmaciae" cím mellett, a gyógyszerészeti tudományok határterületein működő nem gyógyszerészek (vegyészek, biológusok stb.) számára lehetővé tették a ,, doctor matériáé pharmaceuticae" cím megszerzését. Ezek helyébe 1984-től egyöntetűen a ,, doctor universitatis" cím lépett, amelynek megszerzéséhez már egy nyelvvizsga is kötelező lett. 60 Egészen a legutóbbi időkig a gyógyszerészdoktori cím megszerzésének lehetőségével feltűnően kevesen éltek. Ennek oka abban keresendő, hogy annak a gyógyszerésznek, aki nem töltötte idejét és energiáját a doktorátussal, lényegesen rövidebb tanulmányi idő mellett, lényegesen jobb kereseti lehetősége volt (diplomázás után azonnal állást vállalhatott) és ezt a különbséget a társadalmi megbecsülés távolról sem igyekezett kiegyenlíteni. A GYÓGYSZERÉSZ-TOVÁBBKÉPZÉS A magyarországi gyógyszerész-továbbképzés első nyomait az 1841-től évente megtartott Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek előadásai között találhatjuk meg. Hintz György javaslatára már az 1870-es évek legelején a Gyógyszerész Egyesület alapszabályába is bekerült a továbbképzés szükségessége. Ezzel a célzattal csakhamar rendeztek is néhány előadás-sorozatot, sőt 1906-ban „Gyógyszerészi Folyóirat" címmel, kifejezetten a továbbképzést szolgáló szaklapot is indítottak. 61 57 A 35 985/1892. VIII. 8. VKM sz. rendelet Halmai: A korszerű gyógyszerészképzés... 208. Lipták i. m. 377—378 és 381. Szentgyörgyi: A magyar gyógyszerészképzés... 188. Végh i. m. 41. Zalai Károly: A pesti egyetem első gyógyszerészdoktora Dr. Csanády (Scholtz) Gusztáv. Gyógyszereszet 1972. 5. sz. 186. uő. : A gyógyszerészdoktor-képzés... 247. 58 A 112 745/1914. VKM sz. rendelet. Halmai: A korszerű gyógyszerészképzés ... 210. 59 A 8 800/1948. VKM sz. rendelet. 60 A 21 640/1961. EÜM sz. utasítás. A 146/1969. MM sz. utasítás. 61 Az 1872. évi egyesületi jegyzőkönyvek. Gyógyszerészi Hetilap 1892. év 297 és 387. valamint a Gyógyszerészi Közlöny 1888. év 98 és 147.
