Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

ADATTÁR - Beck Mihály: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének emlékérmei és jutalomérmei

„T. elnök úr jelenti, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók tiszteletére, a tartatott gyűlésben emlékben örökítésére nemes Beszte reze bánya városa nevében veretendő emlékpénzre felsőbbhelyről mai napon megérkezett légyen az engedelem, s így az a legközelebb elkészülvén a beírott résztvevő tagoknak kezökhöz fog szolgálni. Végeztetett: Nemes Beszterczebánya városának ezen őt dicsőítő, kitüntetett példátlan fegyelemért jegyzőkönyvileg legforróbb hála köszönet kifejezni rendeltetett. ' ' Ezután rendszeresen emlékérem kibocsátására került sor. A Budapesten 1879-ben tartott 20. és az 1882-ben Debrecenben rendezett 22. vándorgyűlés kivételével a Buziás—Temesváron 1886-ban tartott 23. vándorgyűléssel bezáróan verettek emlékérmeket. Az 1869-ben Fiúméban tartott 14. vándorgyűléstől kezdődően már az ügyrend l.§- a rendezők feladatává teszi egybek között az intézkedést „veretendő emlék fémek (emlékpénz, Medaille)" iránt. Az emlékérmek kibocsátásának azonban ellenzői is voltak. A Herkulesfürdőn 1872-ben tartott vándorgyűlésen „Szabó József alelnök felhozza, hogy a régi ügyrend első pontjaiban nem volt szó az éremről és csak az évkönyvek adattak ki... Szerinte sokkal helyesebben járnánk el, ha azt az összeget (800—900frt.), melyben az érem kerül, monographiára fordítanák. ' ' Erre a megjegyzésre Kubinyi Ágoston, a vándorgyűlések egyik leglelkesebb szervezője (archeológus, aki — mint látni fogjuk egyik kezdeményezője volt az emlékérmek kiadásának) „félhozza, hogy az érem nem a társulat költségén állíttatott ki, hanem vagy a gyűlés székhelye adta emlékül, vagy pedig a nagygyűlés elnökei költségén készültek. ' ' Végül is határozatot nem hoztak, hiszen „ha a rendezők kedveskedni akarnak emlékérmekkel sértés volna ezt visszautasítani ' '. Valószínűleg mind több befolyásos vezető osztotta azonban Szabó József véleményét, mert a herkulesfürdői vándorgyűlést követően már csak öt emlékérmet adtak ki. A vándorgyűlések történetéről két könyvet is kiadtak. Chyzer Kornél [1] könyve 1890-ig, Schächter Miksáé [2] pedig 1890-től 1910-ig ismerteti a gyűlések történetét. Ezek a könyvek azonban nem nyújtanak teljes és kritikai képet a vándorgyűlések történetéről, alig adnak többet, mint az egyes vándorgyűlések munkálatainak kivonatát. A vándorgyűlések történetének igényes feldolgozása a mai hazai tudománytörténet egyik fontos feladata. 2. VÁNDORGYŰLÉSI EMLÉKÉRMEK 2.1. ÁLTALÁNOS RÉSZ A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók emlékérmeiről több összefoglaló közlés [3, 4, 5], egyes érmekről pedig részletesebb ismertetés is megjelent. Mindmáig nélkülözzük azonban a valamennyi fellelhető adat figyelembevételével való ismertetésüket. Ez az összeállítás annyiban tekinthető teljesnek, hogy számba veszi az eddigi dolgozatok valamennyi adatát, a vándorgyűlési Munkálatokban fellelhető adatokat, valamint egyes eddig fel nem dolgozott irodalmi közléseket. Mivel az érmek leírása három helyen is megjelent, ezeket mellőzöm, megadom viszont a fellelhető eredeti éremleírásokat. A munkálatok tanulmányozása bizonyos adalékkal szolgál az érem szó elterjedéséhez, illetve a fogalom megjelölésére szolgáló szavak történetéhez. Az 1842. évi érem megjelölése: emlékpénz. Az 1847. évi soproni vándorgyűlés 1863-an kiadott, de nyilván már 1846-ban vagy 1847-ben megszövegezett munkálatainak vonatkozó részt fémereket említ. Szily Kálmán A Magyar Nyelvújítás Szótárában a ferner szót Rómer Flóris 1870-beli „alkotásának" tudja, és a fém és a címer összevonásából származtatja. A Munkálatok alapján azonban nyilván sokkal régebbi csinálmány. A további vándorgyűlési Munkálatokban még két változat merül fel. 1865-ben a rézfermék, 1869-ben pedig az ügyrend emlék fémeket említ és zárójelben adja meg a jelentést: emlékpénz, Medaille. Később azután a Szabó Józseftől 1858-ban eredetileg érme-kéni ajánlott szó érem változata terjedt el.