Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Beck Mihály: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének emlékérmei és jutalomérmei
Sajnos csak kevés vándorgyűlés esetén találunk egyértelmű adatot a kibocsátott érmek számát illetően, ezeket a táblázatokban részben megadom. Ezért tájékoztatásképpen az 1. táblázatban feltüntettem az egyes vándorgyűléseken részt vevők számát. Ezekből azonban nem szabad egyértelmű következtetést levonni a kibocsátót érmek számára. Egyrészt az adatok, melyeket Chyzer idézett munkájából vettem, nem pontosak: egyes esetekben a ténylegesen résztvevők számát, más esetekben pedig az összes jelentkezettek számát jelentik. Másrészt bizonyos vándorgyűléseken az érmeket minden résztvevőnek adaadták, más vándorgyűléseken pedig a résztvevők azokat megvásárolhatták. Megjegyzendő, hogy a résztvevők többsége a rendező város és környékének lakosaiból került ki, ezért ezeken a helyeken lényegesen nagyobb az egyes érmek fellelhetőségének valószínűsége. Nagyobb számban csak egyféle érmet vertek, éspedig a kolozsvárit ezüstből, a fiumeit ónból, az összes többit bronzból, bármelyik változat ritkaságnak számít és azok példányszáma csak kivételesen állapítható meg. Az 1864-i marosvásárhelyi és az 1875-i előpataki vándorgyűlés érmei aranyozott bronzból készültek. Faludi Géza [6] szerint az 1845-i pécsi vándorgyűlés bronzérmeinek egy részét galvanoplasztikáiig beezüstözték, illetve bearanyozták. Az eredeti iratokban azonban sehol sem történik további említés ezüstözött, illetve aranyozott érmekről. Mivel pedig az ezüstözést, illetve aranyozást technikailag könnyen meg lehetett oldani, ezeket az érmeket csak fenntartással lehet autentikusnak tekinteni. Lehetséges, hogy korabeli vagy később készült, de valószínűleg nem eredeti kibocsátású példányok, Bernát József [3], aki a vándorgyűlések könyv- és levéltárnokaként a megmaradt érmeket őrizte, nem tesz említést ezüstözött, illetve aranyozott érmekről. Az ő lelkiismeretes cikkéből kitűnik, hogy a bronzérmek tömege meglehetősen ingadozó. Az őrizetében lévő darabok közül a Buziás—Temesvár-i érem súlya 66—76 g között változott! Bernáth kétségbe vonja, hogy a Seidan nevét viselő 1871-es aradi, 1872-es herkulesfürdői, 1874-es győri és az 1876-os máramarosszigeti érmeket Seidan készítette, hiszen 1870-ben meghalt. Úgy vélem azonban, hogy nincs okunk kételkedni a művész személyét illetően, mert mind a négy esetben már korábban (rendre 1867 1869, 1868 és 1868-ban) eldöntötték, hogy a következő vándorgyűlések valamelyikét a felsorolt városokban fogják tartani. Tehát csak az évszám módosítására volt szükség, mert a végleges döntéseket a vándorgyűlések időpontját illetően tényleg csak Seidan halála után hozták meg. 2.2. AZ EGYES VÁNDORGYŰLÉSEK ÉRMEI A vándorgyűléseken kibocsátott érmek legfontosabb adatait is az 1. táblázat foglalja össze. A táblázatban a HV-vel jelzett oszlopban szereplő számok Huszár és Varannai [5] könyvének az adott éremre vonatkozó részére utalnak. A következőkben csak azokkal az érmekkel foglalkozom, melyekkel a táblázatokban foglalt és a Huszár—Varannai-könyvben szereplő adatokon túlmenően információk állnak rendelkezésre. Besztercebánya. A ül. vándorgyűlés érmeinek készítéséről Jurkevich Emil [7] írt részletes ismertetést. Az éremnek három változata ismert, mindhármat Kari Henrik készítette. A végül is elfogadott, a táblázatokban is szereplő érem mellett két tervezet készült: egy próbaveret (HV 1445) és ugyanazzal a mintázattal egy öntvény (HV 1446). A végleges változatból 346 bronzból, eredetileg 3, később pedig még néhány darab ezüstből készült. Temesvár. Ismeretes egy egyoldalas gipszminta is (HV 1448). Kolozsvár. Az V. vándorgyűlés munkálataiban jelenik meg először a vándorgyűlési érem két oldalának képe. Pécs. Faludi [6] szerint 500 darab bronz- és 25 darab ezüstérem készült. Az éremnek a vándorgyűlés Munkálataiban közölt leírása [8]:
