Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kerekes László: Életképek a harmincas évek egészségügyi és népjóléti gondozásának történetéből

egyesületet alapít Vármegyei Egészségvédelmi Egyesület címmel. Ezen alapítás 1927. évben történt. S hogy a propaganda, amelyeta vármegye tisztifőorvosa irányított nem volt hatástalan, bizonyítja az a tény, hogy már másfél év múlva az Egyesület közgyűlése 30 000 Pengőt ajánlott fel a vármegyének azzal a céllal, hogy ezen összeg fejében az építés előtt álló vármegyei közkórházban az egészségvédelem céljait szolgáló megfelelő helységeket biztosítson. " Az egyesület fedezte a vármegyei egészségvédelem személyi kiadásainak egy részét is. „A vármegye tisztifőorvosa legsürgősebbnek találta egy általános közegészségügyi védőnő beállítását. A tervezett védőnői állás megszervezését a vármegyei létszámban azonnal magáévá tette... így kerültem én Szikszóra... Azóta véglegesítésemet a Belügyminisztérium is jóváhagyta. ' ' [6] A szikszói példa nem volt egyedülálló. Bár nem mindig ennyire eredményes. Például Füzesgyarmaton: ,,Az egészségvédelmi munka községünkben folyó év júniusban indult meg. A község elöljárósága örömmel fogadta az egészségvédő ház felállításának tervét és egy régi községi épületet bocsájtott e célra rendelkezésünkre, melynek átalakítására és használhatóvá tételére 7 000 P. segélyt szavazott meg. „Az egészségvédelmi munkához eddig még semmiféle felszerelésünk nincs. Községünknek semmi társadalmi vagy szociális egyesülete, mely munkánkat támogatná. A Vörös Kereszt fiók egyesület névben él ugyan, de tagjait még közgyűlésre sem lehet összeszedni, nemhogy munkára. E nehézségeket tekintve mégis mondhatom, hogy munkánk azért mégis szépen megindult, s ami fontos, eredményt ígér. " [22] A zöldkeresztes nővérek feladatai közé tartozott, hogy megnyerjék a lakosság támogatását az egészségvédelmi munka célkitűzéseihez. „A munkát kis szülői értekezlettel vezettem be — több kevesebb érdeklődés mellett — melyen röviden vázoltam munkánk programmját, célját és szükséges voltát. Többnyire sikerült is erről meggyőzni a jelenlévőket. Egerfarmos kivételével, hogy hallgatóság nélkül zajlott le az értekezlet. " [5] Meg kellett küzdeni a helyi érdekellentétekkel, a községi orvos, a bába kenyérféltésével is. Dr. Zempléni salgótarjáni bányaorvos mondotta a következőket a sziráki védőnői értekezleten 1934-ben: „Gyakran ellenszenvvel fogunk találkozni magánorvosok részéről... A tanítóság támogatására feltétlenül szükség van... Igen fontos megnyerni a bábák bizalmát, kiknek a nép előtt tekintélyük van, s elhibázott modorral örökös ellenséggé válhatnak s a munkát hátrányosan befolyásolhatják. Rendkívül fontos a nép lelkét megismerni, munkája iránt érdeklődni kell... " [14] Geday József tisztiorvos még 1938-ban is kénytelen volt szóvá tenni: „Mindamellett orvosi körökben olyan hangokat is lehet néha hallani, hogy a Zöldkereszt egészségvédelmi szolgálat az abban résztvevő orvosok munkaidejét túlságosan igénybeveszi és az orvosi magángyakorlatot működése által csökkenti. " [20] Az említett érdekellentétek miatt keletkezett vita hullámai a Parlamentig csaptak. Az Országos Közegészségügyi Intézet működésének hatodik évében, 1933-ban még a belügyminiszternek kellett védelmébe vennie a Parlamentben elhangzott támadások ellen az Intézetet és igazolnia létjogosultságát: „Legyen szabad röviden kitérni azokra a támadásokra, amelyek a Közegészségügyi Intézetet és annak szerepét sok tekintetben érték. Az, ami a prophilaxis terén az utóbbi 10 évben ebben az országban történt, mind az Országos Közegészségügyi Intézet érdeme és mind a Közegészségügyi Intézet létesítésének következménye. Ne méltóztassanak tehát ezt az intézményt felesleges, hiábavaló, vagy mellőzhető intézménynek tekinteni. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy erre az intézményre, ennek fejlesztésére, épen a közegészségügy fontos érdekében igen nagy szükség van, és hogy ez az intézmény feladatát eddig a lehető legjobban teljesítette. ' ' [12]