Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kerekes László: Életképek a harmincas évek egészségügyi és népjóléti gondozásának történetéből

Az ellentétes érdekek mellett a nép bizalmatlansága, babonái és szűkös anyagi helyzete akadályozta a védőnői munkát. „A nádjedeles házikókban kíváncsi szemek fogadtak. Magam is feszült figyelemmel kísérlem, hogy általuk milyen fogadtatásban lesz részem. Egy-egy családnál kérdőleg tekintettek rám, attól tartottak — mint beszédükből kivettem — hogy talán valami adóbehajtás is jár munkálkodásommal..." [5] ,,Hogy milyen szüksége van a tanyai anyának a védőnőre azt csak akkor látjuk, ha otthonában szétnézünk. A csecsemőápolás terén hihetetlen elmaradottság, tenger babona. Kivétel nélkül minden csecsemő bélhurutos a rendetlen szoptatástól, de ezt elhitetni az anyával a legnehezebb dolog. Ugyanez az állapot a betegek körül. A fertőzésben egyszerűen nem hisznek. Azután az a súlyos közömbösség...» Úgy lesz ahogy a Jó Atya akarja. « A szörnyű félelem a kórháztól, orvostól, költségektől. " [7] Nehéz, szívós küzdelmet kell folytatni a babonák és a kuruzslók ellen. „Nehezen férkőzhetünk a babonás ember lelkéhez és értelméhez, mert amint észreveszi babonairtó szándékunkat, bizalmatlan lesz, tagadja és leplezi babonás cselekedeteit... Igaz, hogy nem régen járom ezeket a Zemplén megyei községeket. A »szemveres«, »igézés« ellen a szenes vízzel való mosdatás itt is dívik. Veszedelmesek a csecsemőknél alkalmazott babonák. Van a monoki erdő szélén egy lyukas fa, régi odú lehet, ezen húzzák keresztül a beteg apróságot és ingecskéjét a fa egyik ágára akasztják. Mindig lóg áfán egy-két ingecske... Icterus ellen 9 fejtetűt esznek 9 napig. 9 háztól kell lisztet kérni, abból 9 galuskát készíteni, fürdővízben kifőzni, a beteg gyermeket 3-szor megfürdetni, azután a galuskát a vízzel kiönteni. Ha a kutya megeszi azokat és utána elpusztul, jobban lesz a gyerek. Ki kell kutatni azt is, van-e a faluban ú.n. javasasszony. Ezek éltetői a babonának, mert jórészt ebből élnek. ' ' [18] Az egészségvédelem problémái gyakran szociális problémákkal összefonódva jelennek meg. A nép nyomorán, a ma már hihetetlen mértékű nincstelenségén akad el az egészségvédelelem sok kezdeményezése. Az egészségvédelmi munka el sem választható a szociális tevékenységtől. „Tapasztalatom — bizonnyal mindannyiunk tapasztalatával egyezően — az, hogy az apró emberéletek megmentése legtöbbször azon múlik, hogy a szülők nagy szegénységükben, nyomorúságukban a létfenntartás legelemibb szükségletével sem rendelkezvén, letargikus magukrautaltságukban vagy semmit sem tesznek a beteg csecsemő megmentése érdekében, vagy nélkülözésükben még ha akarnak is sem tudnak tenni... A csecsemőhalandóság nem csökkenthető azokban az egészségvédelmi körzetekben, ahol — mint Szerencsen, körzetemben — a lakosság nagy nyomorban, szegénységben él. " [16] Érzékletesen mutatják az összefüggést a következő sorok: „Hangsúlyoznom kell, hogy egészségvédelmi munkánk sikere nagyban függ attól, hogy tanácsadás mellett anyagi segítséget tudunk-e nyújtani a hozzánk fordulóknak. így a szegény csecsemők részére csecsemőkelengyére volna szükségünk, hogy a teljesen ruhátlan újszülötteket megfelelő ruhához juttathassuk. Igen sok helyen állandóan tej volna szükséges, hogy azon anyáknak a csecsemőit, akik nem tudnak szoptatni, megfelelő táplálékhoz juttathassuk. A tejre különben még az óvodában, sőt az iskolákban is égető szükség volna, hiszen ezek az. apróságok igen nagy számban száraz kenyéren tengődnek, s bár ebből jutna nekik elég! „Igen sok szülő keres fel, mint községi orvost, hogy az iskolábajárás kötelezettsége alól ruhahiány miatt menttessem fel a gyermekét, mert a hideg beálltával úgyis otthon kell tartania. ' ' [13] Társadalmi úton is nehéz volt előteremteni a szociális tevékenységhez szükséges összeget. A segélyakciók egymástól függetlenül működtek: „Mindennek következménye az volt, hogy nem azok jutottak a segélyhez, akik arra leginkább rászorultak, a munkanélküli nagy gyereklétszámú családok, csecsemővel megáldott anyák, hanem a hangosak és a kevésbé rászorultak. ' ' [16]