Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szállási Árpád: Chyzer Kornél, a közegészségügyi jogalkotó
hatók, szellőztethetők legyenek, egy tanulóra elegendő légköbméter jusson. A közegészségügyi figyelem még a dohányárusokat sem kerüli ki, akik ólom, cin, vagy egyéb fémedényekben nem tarthatnak és nem árulhatnak szippantó, vagy füstölő termékeket. Az 1876-ban kiadott híres XIV. törvénycikk viszont (s itt némileg revideáljuk korábbi állításunkat) döntő mértékben a hazai viszonyok figyelembevételével készült. Erre később még visszatérünk. Wekerle Sándor, az első polgári származású miniszterelnöke hazánknak az 1892-ben megalakult kabinetjébe a belügyi tárca élére Hieronymi Károlyt nevezte ki, ő pedig az egészségügyi osztály vezetésével Chyzer Kornél Zemplén megye volt főorvosát bízta meg, aki ekkor már elmúlt 56 éves. Mégis élete főművét, „Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteményé'' első három kötetét ekkor alkotta meg. Az I. kötet 1894-es megjelenésű. Közben megemlítendő, hogy miniszteri osztálytanácsossága idején rendezték meg fővárosunkban 1894-ben a ,,VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszust". A titkár Gerlóczy Zsigmond állította össze három kötetben a többnyelvű anyagot. A már említett törvények és rendeletek gyűjteményének első kötete tartalmazza az 1854—1894 közötti rendeleteket, köztük a híres 1876. évi XIV. törvénycikkelyt, valamint a 176 paragrafusból álló közegészségügyi határozatokat. Külön hangsúlyt kap a kórházak és gyógyító intézmények működésének szabályozása (IX. fejezet), a járványügy korszerű rendezése. így például a gyakorló orvos a működésén kívüli területre csak a saját beleegyezésével rendelhető ki és csakis a megfelelő díjazás ellenében. (Hol vagyunk ma ettől!) Megtalálható a himlőoltás és újraoltás kötelezővé tétele. Rendelkezések a temetkezésekről és temetőkről. A sírboltok csak hatósági engedéllyel a megfelelő óvó rendszabályok beratása mellett építhetők. A templomok körül többé sírkertek nem lehetnek. (Kirchhof.) Még magam is láttam Erdélyben, pl. Néma nevű községben a templomkertbe temetkezni, persze erősen múlt időben. A talált, vagy gyanús körülmények között elhunytak boncolása kötelező. Több kis község egyesíthető egy egészségügyi körzetben. Minden 1500 lakost meghaladó település köteles képesített és fizetett szülésznőt alkalmazni, aki a szegényeknél ingyen vezeti le a szülést. Az országos Közegészségügyi Tanács felülvéleményez a törvényszéki esetekben. Véleményez az orvosi műhibák felett. Minden külső nyomástól függetlenül, akár egy független bíróság. Ellenőrzi a gyógyszerkönyvek és árszabások szerkesztését. A XIV. törvénycikk gyakorlatilag 1944-ig érvényben maradt. Az első kötethez tartozó pótfüzet (1895) részletesen ismerteti az egyiptomi tengeri egészségügyi és vesztegzári tanács összeállítását. A Monarchia hajói gyakorta keltek át a Szuezi csatornán. A hivatali székhelyek: Alexandria, Damiette, Port-Said, Szuez, Tor, Szuakim és Kosszeir. A járványbizottságnak mindig tagja egy alkonzuli minőségben alkalmazott európai orvos. A járványgyanús hajó egy kijelölt helyen vet horgonyt, a fertőtlenítés a Mózes-forrásoknál felállított állomáson történt. A törvény részletes voltából következtetve nem lehetett ritka a magyar matrózok megfordulása ezen a fontos közel-keleti kereskedelmi útvonalon. A mintegy 800 oldalas II. kötet az 1895—1900 között kiadott törvények gyűjteménye, bár a korábbi törvények módosítása és megerősítése egyaránt megtalálható benne. Különösen jelentős kriminalisztikai szempontból. Egyrészt a bilincsbe verés csak akkor engedhető meg, ha nincs elegendő őrszemélyzet, vagy a szökés valamilyen különleges lehetősége fennáll. Másrészt kihangsúlyozza a sokat emlegetett XIV. törvénycikk 71. paragrafusát, amely szerint a beszámíthatatlan állapotban elkövetett bűn tébolydai és nem börtönbe való elhelyezést von maga után. Fokozatok és büntethetőség alapján minősíti a testi sértéseket. A hamis orvosszakértői véleményt is megtorolja a törvény. Például „Öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha a sérült a látó, vagy a nemző tehetségét elvesztette bűncselekmény által...", amiből az is kiderül, hogy derék őseink joggal tettek jogi egyenlőséget a here és a szemgolyó épségének fontossága között. Ha a súlyos testi sértés halállal végződött, 10 évig terjedhető fegyház, méreg beadása esetén (halálos dózis!) 15 évig terjedhető fegyházbüntetés volt kiszabható. Az irányelvek napjainkban is hasonlók. A
