Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tóth Béla: Orvosírók Debrecenben a 18. században

Hatvani, Weszprémi nagyarányú, nagy jelentőségű irodalmi, tudósi munkásság.' mellett szinte háttérbe szorult az utóbbival jórészt egy időben működő debreceni tisztiorvos, Csapa József (1734—1799). 0 Győrben született, s az ottani iskolák elvégzése után Németországban, Svájcban folytatta tanulmányait. Bázelben 1759-ben orvosi oklevelet szerzett, majd utazásokat tett Európa több országában (például Franciaországban). Debrecenben 1767-ben választották meg városi orvossá* s ezt a tisztséget haláláig, mely a Weszprémiévei egy évben következett be, viselte. Első nyomtatott művei közül említsük meg értekezését, mely ..defebre Hungarica'', azaz a mocsárlázról szólt (1759). itthon a gyermekek gyógyítása, betegségeik megelőzése érdekében adta ki„Kis gyermekeknek isputálja" (Nagykároly, 1771) c. munkáját, melyet jelentőségére való tekin tettel 1794-ben Pesten latinul is kiadtak „Valetudinarium Infantile Hungaricum' címmel. Talán legjelentősebb műve az Ujfövés és virágos magyar kert e. könyve, mely 1775-ben Pozsonyban látott napvilágot, régi magyar, sőt debreceni hagyományt folytatva vele. Könyvében 417 ..nevezetesebbfiiveket" ír le betűrendben, szép magyar nyelven, oh gondosai) hogy azt bárki megismerhesse. Ismerteti a ..füvek" orvosi hasznát, használati módját, sőt gazdasági szerepüket is (például takarmányozás), de — munkájában ez a legfőbb újítás — tekintettel van a „fiivekben gyönyörködök"re. azaz a kor divatos szórakozását űző botamzálókra is. A művet saját tapasztalatain túl külföldi tudósok íH. J. N. Crantz, Morand. A. von Haller stb. munkái alapján állította össze, s bár ismeri Linné rendszerét sem azt. sem nómenklatúráját nem alkalmazza. Megadja viszont a növények latin, francia, olasz, német elnevezéseit, s említi szinti, valamennyi magyar nevüket, ami a nyelvészeknek, néprajzosoknak is nagy hasznára tenne, na forgatnák. A „Barack-Levelii Fű" (21. sz.) alatt például még iiyen nevek olvashatók: „Vizi-bors, I zihunyor, Ebgyömbér, Balhafű. Légy-fű, Keserü-fif\ vagy a Boglárka (Ranunculus* után péUau! a „Lator-koldus". Ugyancsak nemes magyar kezdeményt folytat azzal, hogy Pápai Páriz munkája, a Pax < orpvris megjelenése (1790) után száz évvel kiadja „Orvosló könyvecske, mell y betegeskedő szegény wrsti ember szúrnám és hasznára készült" c. munkáját. A könyv korabeli jelentőségét csak akkor tudjuk felmérni, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a környéken a debreceni orvosokon kis ü! codk a Hajdúkerület egyetlen orvosa működött, s másutt is megyénként egy-egy. A könv , 320 nyolcad 'étű lapból áll, s a szerző előszava szerint oly hasznos tanácsokat igyekezett adni benne. . mt szerint ki-ki hűségesen oktatta tik, mi módon az ebben megnevezeti nyavalyáktól magát őrizze h praesenália" (4. szt!.). tehát neki is gondja van a prevencióra. A könyv magyar nyelvűsége mellett érdekes ama orvosi szemlélet miattmel} a betegségeke? egymástól s a szervezet egészétől szinte elszakítva, mim önálló „helyi" jelenségeket fogja fél gyógyítási javaslatai pedig olykor szinte a babona határát súrolják. Persze ez utóbbiakban szerepe van azoknak a lehetőségeknek is, melyekkel olvasói rendelkeztek. Mint az előbbi kettő kortársát, megemlíthetjük még Hatvani vejét és tanszéki utódját 11786—1793). a szintén orvos Milesz. Józsefet, aki 1787-ben Bécsben magyarul kiadta Anton Sforck művét, az „orvosi könyv-oi. Itt kell megemlíteni a nagyszalontai származású s Hatvani, Sinai tanítványaként Debrecenben diákoskodó s orvosi oklevelét Pesten megszerző dr. Földi Jánost (1755—1801). aki a Hajdúkerület orvosi tisztségét Hadházról iátta el, de írói tevékenysége erősen Debrecenhez, Weszprémi. Csokonai. Domokos Lajos köréhez kapcsolta. írói munkássága szinte teljes egészében beépült a magyar irodalom törtenetébe. írt verseket, verselméleti tanulmányt (A versírásról), s pályázatra alkotott egy Magyar grammatiká-í, mely a nevezetes Debreceni grammatika alapja lett Biológiai munkásságának eredménye a Rövid kritika és rajzolat a magyar fiivésztudományni! t1790), melyben modern nemzeti nyelvű botanikánk alapjait veti meg. Elgondolásait majd Dtósze gi Sámuel és Fazekas Mihály valósítják meg, híres füvészkönyvükben. Valójában egy télies magyar nyelvű természetrajzot szeretett volna megírni, de ebben megakadályozta korai halai i így