Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László András: Hermaphroditos
zépkor első nagy természettudósa — például az egyik kecskefajtát nevezi hermafroditának 6 . De Aldrovandinál a 16. században is olvashatunk hermafrodita malacokról 7 . A fejlődés alacsonyabb fokán álló állatok közt valóban vannak hímnős, kettős neműek, mint például a csiga, s arról sem feledkezhetünk meg, hogy az emberi magzat is, kialakulása korai stádiumában, mindkét nem jegyeit hordozza még. Mindez talán magyarázatul szolgál arra, hogy a klasszikus ókor gondolkodásában a kettős nem, amely nem keverendő össze a nemtelenséggel és a nemcserével 8 , valami nyugtalanítóan ősit, zavarosat jelentett, sőt ősisége folytán szégyellnivalót és alvilágit is. A klasszikus Hellaszban a hermafrodita istenek napja leáldozott már, tiszteletük nyomaira csak olyan atavisztikus jelenségekben bukkanhatunk mint a ciprusi Aphroditos-kultusz, hol Aphrodité szakállasán jelent meg 9 , a spártai nők állítólagos férfinak öltözése a nászéjszakájukon 10 , vagy olyan kultuszokban, amelyek keleti eredetűek és szándékosan vájkálnak a múltban, mint például az Orphikus misztériumok". Hermaphroditos a görög-római világban is kezdetben szent és tisztelnivaló volt hát, ám később, ahogy telt az idő, a kultuszok szent hermafroditái monstrumokká, prodigiumokká, azaz mély jelentésű sors-jelekké alacsonyodtak 12 , majd még e hivatalukat is elvesztve kuriozitásokká degradálódtak 13 . A felvilágosultnak csak épp római mértékkel nevezhető Plinius a hermafroditák titokzatosságába vetett hitet is a múlt babonaságai közé sorolja már! 14 A racionális gondolkodás megjelenésével a mítosz legjobb esetben is puszta jelképpé válik. A görög természetfilozófiában, ennek megfelelően, a hermafrodita, mint jelkép szerepel: Parmenidész a két alapállapot közti átmenet zavarát, a kialakulatlanságot szimbolizálja vele 15 s Empedoklés is hasonló célra használja töredékeiben 16 . (Valószínűleg éppen e két filozófus hatására jelenik meg Lucretiusnál is ugyané funkcióban 17 .) A hermafrodita kettős nemű, groteszk és rendetlen ősvilági szörnyalakja valóban alkalmas volt a boldog és nem nélküli teljesség ellentételezésére 18 . Parmenidés és Empedoklés gondolatvilágában tehát a kétnemű lény oly módon része a kozmikus körforgásnak, hogy éppen a kozmikusság, a rendesség ellentéteként szerepel. Épp ennélfogva különösen érdekes tehát, hogy a Corpus Hippocraticum egyik legrégebbi darabjában, az egyébként nyilvánvalóan parmenidési és empedoklési hatásokat mutató ,,Peri diaités hygieinés" címen ismert tanulmányban, a hermafrodita egészen más összefüggésben jelenik 19 meg . A mű sajátságos és nagy hatású fogamzás-elmélete szereplőjeként a hermafrodita különös funk6 Albertus Magnus: De animalibus, 4. 2., 4. 102. (Hrsg. H. Stadler, Münster, 1921, I. 403—404.) 7 Aldrovandi, U. : De quadrupedibus bisulcis, Bononiae, 1621. 939 8 Az előbbi a nem nélküli (eunuch, herélt, semivir), az utóbbi — a nemcsere — példája többek közt Ovidius Iphis. története (Met. IX. 666.) és Caeneus-története (Met. XII. 146.) 9 Usener, H.: Legenden der heiligen Pelagia, Bonn, 1879, 20. 10 Plutarcfius: Lykurgos, 15., Egyéb antik adatok: Plutarchus: De virtut. mulier. 245, Servius: Aeneis-comm. IV. 99. stb. 11 A phanes-ra gondolok. 12 Livius: Ab urbe condita, XXIV. 10. — a spoletói monstrum valószínűleg hermafrodita volt. 13 A monstrum szó a latin moneo, figyelmeztet, int szóból származik! 14 Plinius: História Naturalis, VII. 3., Platón: Lakoma 189/d 15 Parmenidés: Töredékek (ford.: Steiger K., Bp. 1985.) 18. tör. 16 Empedoklés: Töredékek (ford.: Steiger K. Bp. 1985.) 61. tör. Lucretius: De rerum natura, V. 837—839. 18 Empedoklés: Töredékek, 29. tör. 19 Hippokrates: Peri tés diaités hygieinés I. 4. 22—24.
