Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László András: Hermaphroditos
ciót tölt be. E fogamzás-elmélet hatása kimutatható Aristotelésnél 20 és GalénosnáP] éppúgy, mint mai fölfogásunkban. Hippokrates — vagy a mű Hippokratésnek nevezett szerzője — azt állítja itt, hogy a nő és a férfi egyaránt kiválaszt részecskéket (az apokrinó szót használja itt), s ezek a részecskék, mint nevük is mutatja (sóma) anyagi természetűek — egyesülésükből keletkezik az utód 22 . A mű korábbi fejezeteiből megtudtuk, hogy, mint minden létezőt, ezeket a részeket is a két fő princípium, vagy ősanyag, a tűz és a víz alkotja, amelyek közül a tűz férfiúi, a víz női jelleget hordoz. Mind a férfi, mind a nő kiválaszt mindkétféle részecskét, aszerint, hogy az általa kiválasztott részecskében a tűz-férfiasság, vagy a víz-nőiesség dominál-e 23 . Ezek szerint hat eset lehetséges 24 : 1. A nő és a férfi egyaránt tüzes részecskét választ ki: ebben az esetben típusos fiúgyerek az eredmény. 2. A nő és a férfi egyaránt vizes magvat választ ki: ez esetben típusos lánygyerek születik. 3—4. A férfi tüzes, a nő vizes részecskét választ ki: ebben az esetben, ha a férfi részecskéje kerekedik fölül, fiúgyerek, ha a nőé, lánygyerek az eredmény, ám egyik gyermek sem lesz típusos alakja nemének. 5—6. A nő tüzes, a férfi vizes részecskét választi ki: Ebben az esetben, ha a férfi vizes magva kerekedik felül a magvak harcában, férfiúi tulajdonságokkal megvert leány, azaz amazon születik (Hippokrates andreioi-nak nevezi őket 25 ), ha pedig a nő tüzes magva kerekedik felül, androgynos, azaz hermafrodita születik 26 . A szöveg az orvostudomány és a filozófia határán jár 27 s végiggondolva tartalmát megállapíthatjuk, hogy a hermafroditákat egyáltalán nem pathologikus jelenségeknek, hanem az egyik lehetséges fogantatási variáció eredményének, tehát a koszmosz, a rend részeinek tekinti. A Corpus Hippocraticumban egyébként — tudomásom szerint — sehol nincs szó a hermafroditizmus gyógyításáról, tehát arról, hogy betegség lenne. Ennek semmiképpen nem a megfelelő gyógymód ismeretlensége az oka, hiszen, ha Hippokrates csak arról írna, amit gyógyítani tud, Corpusa csak Corpusculum lenne. Az igazi ok bizonyára az, hogy a kétneműséget nem tartja rendellenességnek, vagy betegségnek 28 . Hasonló szemlélet tapasztalható részben Galénosnál s Caelius Aurelianusnál is 29 , bár, az utóbbi, átértelmezve a „Peri diaités" szövegét, a típusokat inkább pszichikai Aristoteles: Peri zóión geneseos, I. 18. 722/b 40-től Galénos: Peri philosophu históriás, Kühn XIX. 325. Horoi jatrikoi, Kühn XIX. 453. Tón morión logos, Kühn IV. 165-től Ez korántsem volt magától értetődő! A világ női-férfi princípiumokra osztása szintén a preszókratikus természetfilozófiában gyökeredzik, más nyilván ősibb, mitikus megfelelők mellett. Egyebek közt Alkmaiónnál is megtalálható — lásd: Schumacher, J.: Antike Medizin, Berlin, 1940, 68. Galénos megmagyarázza azt is (Kühn IV. 628.), miért kell mindkét szülőnek mindkét féle részecskét termelnie. Különben ugyanis lehetelen lenne, hogy a lány az apjára, a fiú pedig anyjára hasonlítson. S ebben igaza is van. Lásd 19. jegyzet. Egyértelmű, hogy itt a férfias nőkről van szó (viragines), nem kétnemű lényekről. Meghatározásuk, Serviusnál olvasható (Aeneis-Comm. XII. 468.) Egyéb elnevezései: diphüeis, androthélüás, arsenothélai, Hippokrates hímnemű végződéssel látja el őket. A tudós, filozófus és az orvos korabeli azonosságáról lásd: Steiger K.: A hippokratészi orvostudomány természetfilozófiai előzményei, Comm. Hist. Artis Med. (OTK) 93—96. (1981) 18 Többek közt Celsus vagy Sóranos sem ír a kétneműségről. Caelius Aurelianus: De morbis chronicis v. De tarais passionibus IV. 9.
