Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Zboray Bertalan — Csanád Vilmos: Adatok a budai és pesti gyógyszerész-grémium történetéhez

rész — az 1862-ben általa megindított Gyógyszerészi Hetilap szerkesztője — által ismertetett három pontból álló javaslatot. Az első pont az országos egyesület megalakításának szükségességéről szól, a második országos gyógyszerész-kiállítás tervét veti fel, míg a harmadik művegyészeti intézet (gyógyszergyár) felállítását sürgeti. Az ülésről felvett rövid jegyzőkönyv nem tünteti fel a hozzászólók számát, csak annyit említ, hogy a szakosztály pesti és vidéki gyógyszerészekből álló bizottságot választott meg az Országos Gyógyszerész Testület alapszabályainak kidolgozására. A tagok nevét ugyancsak nem sikerült megállapítanunk. A következő évben (1864) Marosvásárhelyre látogattak a Vándorgyűlések résztvevői. Itt külön gyógyszerészi szakosztályt nem alakítottak, de annyi megállapítható,

12 hogy Ráth Péter budai elnök a megjelent 33 gyógyszerész értekezletén beszámolt a készülő közegészségi törvény tervezetéről, amelynek a gyógyszerészetről szóló pontjaiba 5 pontot javasolt felvenni, köztük az országos egyesület megalakításának ügyét is. Bejelentette, hogy az itt elfogadott pontokról szóló jegyzőkönyvet, a törvénytervezettel foglalkozó pesti bizottsághoz fogja felterjeszteni, melynek elnöke Havas Ignác. Pozsonyban, az 1865. augusztus 29-én megnyitott XI. Vándorgyűlésen Grósz Lajos főorvos bemutatta a készülő, a közegészségügy rendezését célzó törvénytervezetet. Ennek IV. fejezete 13 pontban foglalkozik a gyógyszerészettel. Több — már ismert rendelkezés mellett — leszögezi, hogy aki gyógyszertárát eladta, újat nem kaphat, s hogy egynél több gyógyszertárat sem nem birtokolhat, sem nem vezethet senki. Újítás volt, hogy gyakornokul csak 8 gimnáziumi osztályt végzett ifjút lehet felvenni. Mint ismeretes, ez a rendelkezés csak kb. 50 év múlva valósult meg. Végül, említésre méltó az is, hogy a tervezet felmenti a katonáskodás alól a gyógyszerészeket, sőt a gyakornokokat is. Az 1866-os év a keletről behurcolt kolerajárvány jegyében indult, s így a Vándorgyűlést sem tartották meg. Az egyesülésre való törekvés akkor már a vidéki gyógyszerészek körében is megerősödött. A debreceniek példáját követve a nagyváradiak is gyűlést tartottak, de végül is a debreceniekhez való csatlakozást határozták el, s így jött létre a ,,Debrecen-Biharmegyei Gyógyszerész Testület". Még ebben az évben megkapta az engedélyt Léván a Bars és Hont megyei és Kassán az Orvos-gyógyszerészeti Egylet is. A kiegyezés éve, 1867, az ünnepségeken kívül azt hozta a gyógyszerésztársadalomnak, hogy engedélyt nyertek országos nagygyűlés megrendezésére, ahol az ügyek lassú intézése miatt aggódok több mint 150-en gyűltek össze. Az élénk vita után elfogadott 12 pontból álló javaslat felölelte a pálya minden fontos kérdését és a gyógyszerészek összességének kívánságát. A javaslatot rövidesen nyolctagú küldöttség — Róth Pál erdélyi gyógyszerész vezetésével — adta át br. Wenckheim Béla belügyminiszternek, aki jóindulatúan fogadta őket, sőt arra is ígéretet tett, hogy annak idején tanácsaikat és támogatásaikat is ki fogja kérni. Bár a gyógyszerészek bizakodó hangulatban oszlottak szét, mégis jónak látták újabb helyi egyesülések alakítását, remélve, hogy az egyesületek hangja elő fogja segíteni a régen húzódó ügyek elintézését. így jött létre a szepesi, a Sopron megyei és a temesi, majd a Szatmár megyei orvos-gyógyszerész egylet. Mindezek az orvos-gyógyszerészi szervezkedések és a képviselőházban elhangzott interpelláció, arra birták Wenckheim belügyminisztert, hogy 1868 februárjában ankétot hívjon össze a közegészségügy rendezése érdekében. A meghívott orvosprofesszorok és minisztérium orvostisztviselőin kívül sikerült a két grémiumelnöknek, Ráth Péternek és Jármay Gusztávnak is meghívást nyernie. Bár a miniszter felemlítette, hogy előtte fekszik két gyógyszerészi javaslat, de ezek tárgyalásra nem kerültek, csupán a Balassa és professzortársai által készített tervezet, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a gyógyszerészi ügyet, illetve a már említett javaslatokat. A gyógyszerészek csalódását még fokozta a júliusban megjelent kinevezési rendelet, amely szerint az orvosta12 I. m. Pest, 1865.