Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
TANULMÁNYOK - Csorba János: Ludwig Binswanger (1881—1966) és az egzisztenciálanalitikus pszichoterápia — mai szemmel
rűen mindig egyben emberi lét is, ezért a létkategóriák mindig egyben az emberi létnek is kategóriái"; (H. Kunz 1949,24.). Ezért nem kerülhetjük el, hogy Heidegger gondolatait, legalábbis azokat, amiket Binswanger is felhasznál — kivonatosan ne ismertessük. 3 Heidegger (1927., 1967.) a lét definíciójára ill. értelmére kérdez rá. A kérdés nem választható el a kérdezőtől, akinek számára saját léte, és az őt körülvevő létezők már előzetesen adva vannak. A megismerő alany konstitutív magatartásokban (meglátás, felfogás, választás, megközelítés stb.) viszonyul a léthez, tehát egy ilyen vagy olyan létmód talaján áll. A létmódot történetileg választjuk, belekerülünk, vagy benne fejlődünk, létmódjainkhoz kialakított viszonyunkat saját létünk értékelései, elvei, formái, az ún. egzisztenciálék fonalán lehet feltárni. Az ember lényege nem a szellem, vagy a test és lélek szintézise, sem pszichológiai kategóriák, mint személyiség, diszpozíció stb., hanem az egzisztencia, mely túl van minden meghatározáson. A lét lényege egzisztencialitásában rejlik. Heidegger az emberi létet Világban-való-létként foglalja össze, ennek domináns létmódja az Átlagos Mindennapiság, struktúraösszessége a Gond, szubjektuma pedig a Valaki. A Valaki belevettetett a létbe, mert annak alapjait és determinációit nem ő fektette le. A Valaki túlnyomórészt nem sajátlagos létformákban létezik, ezt Heidegger Hanyatlás néven foglalja össze. Az egzisztencia megismeréséhez a létmódok és az egzisztenciálék, mindenekelőtt azonban a szorongás ad metodikai vezérfonalat, a Szorongás tárja fel az igazi utat a Sajátszerűséghez, az autentikus létmódhoz és hozza vissza a Hanyatlásból a létet. Binswanger arra törekszik, hogy átvegye a heideggeri létanalitika módszertanát, a Valaki heideggeri leírását normastruktúrának veszi (Binsw. 1946, 220.) és a kóros eltéréseket ennek fényében elemzi. Ennek alapján most már megkísérelhetjük a binswangeri létanalízis rekonstrukcióját és praxisközeli elemzését is. A Jelenvaló lét analízise mindenekelőtt létmegértés, mai nyelvhasználattal élve , ,alkalmazott egzisztencialista filozófia ' ', a beteg érdekében és csak ezen keresztül terápia. Ezenkívül figyelembe kell vennünk a létanalízis kettős aspektusát, nevezetesen 1. betegségelmélet: amennyiben ontológiai létmegértés, és 2. terápia: amennyiben megőrzi a pszichoterápiás segítség céltételezését. Feladatom elsősorban a második szempont kifejtése, annál is inkább, mivel a pszichopatológiai szekció előadás-sorozata (Pisztora dr.) már foglalkozott az ontológiai schizophreniaelmélettel. Hogy a létanalízis gyakorlatában megőrződnek a pszichodinamikus gondolkodás elemei, arra Binswanger elszórt utalásokkal figyelmeztet. A terápia külső körülményei az analízishez hasonlóak, a beteg szabadasszociációs instrukciót kap, a kereveten fekszik, az orvos pszichoanalitikus helyzetben analizálja. Míg az analitikus figyelmét a pszichotraumák és tudattalan feltárása, a beteg elhárítómechanizmusainak kiismerése köti le, addig a létanalízisnek elkötelezett pszichiáter elsősorban a biográfiai történés csomópontjait igyekszik feltárni. Tisztázni kell az élettörténet fő- és altémáit, ezeket élményszerűen és gondolatilag kell rekonstruálni (A pszichoterápiáról, 1935. 118—119.). Meg kell vizsgálnia, hogy a főbb eseményekben, fordulópontokban a beteg autentikusan vagy deficiens módon döntött-e. A beteg a lehetőségeihez saját vagy nem saját módon viszonyult-e, megragadta vagy elmulasztotta-e lehetőségeit. Az élettörténet ilyenformán fokozatosan úgy tárul fel, mint választott és elszenvedett létmódok sorozata, melynek irányt a sajátlagos, vagy idegen befolyásra tett döntések és megvalósított, vagy elmulasztott lehetőségek adnak. 3 A Brentano—Husserli-féle fenomenológia ismertetését szándékosan hagyjuk ki, ez ugyanis olyan filozófiai felkészültséget igényel az olvasótól, ami nem várható el. A másik ok, hogy a husserli ismeretelmélet fogalmai (empirikus tudat contra tiszta tudat, megismerés contra lényeglátás, a tapasztalat virtuális kikapcsolása az eidetikus redukcióval stb.) markánsan az antipszichologizmus jegyében kerültek kidolgozásra. Ezért amikor a fenomenológia pszichológiai tárgyat választ — mint pl. az egzisztencialista pszichiátria esetében — a terminológiai ellentmondások érdekében az ismeretelméleti beállítódást fel kell adni az ontológia javára. Ilyen értelemben a Heideggernél nem folytatódó fenomenológiai fogalmak ismertetése redundáns.
