Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

és mások hagytak a középkor szakembereire, másrészt amely a földrajzi felfedezők sokszor fantáziájukkal színezett meséiből táplálkozott. Aldrovandi feltétlen érdeme, hogy ez utóbbiakat maga is gyakorta kételkedve írja le. A harmadik szint már a kor teratológiai ismeretanyagát tükrözi. Ezt azonban — mint napjaink zsurnalisztikáját — a közszellem szenzációt hajhászó igénye bizonyos fokig szelektálja. Emiatt túlságosan a különleges esetek leírásai dominálnak a sokkal gyakoribb szokványosak rovására. A negyedik szintet a szolid esetleírások jelentik, amelyek jól összhangban vannak jelenlegi ismereteinkkel. Ezek főleg a külsőleg látható, tehát inspekció révén leírható rendellenességeket foglalják magukba. Az ötödik, legmagasabb szintet azok a sajnos ritkaságszámba menő esetleírások jelentik, amelyek boncolások eredményeképpen születtek. Kiemelést érdemel pl. az exstrophia cloacae — minden bizonnyal első — szakmai ismertetése. Az elmondottak érvényesek az illusztrációkra is. Amikor a rajzolónak elmondás alapján kellett megjelenítenie a különböző rendellenességgel sújtottakat, akkor messze járt a valóságtól. Amikor azonban lehetősége volt, sajnos ritkán, modellek után dolgoznia, munkái sokkal szakszerűbbek. Érdekes lett volna összehasonlítást tenni az Aldrovandi könyvében szereplő és a napjainkban észlelt rendellenességek megjelenése, és főleg, gyakorisága között. Erre természetesen csak az előbb említett 4. és 5. ismeretszint nyújt lehetőséget. Ez utóbbiak azonban a könyvnek csak elenyésző hányadát ölelik fel. így mindenképpen figyelembe kell venni a 3. szintet is. Egy ilyen összehasonlításból az derül ki, hogy a társadalmi közfeltűnést keltő torzszülöttek (kétneműek, összenőtt ikertorzok, súlyos végtaghiányok stb.) akkor sokkal gyakoribbak voltak, mint manapság és mint a mindennapos rendellenességek. Korunk leggyakoribb veleszületett rendellenességeiről, pl. a csípőficamról, a veleszületett lágyéksérvről, a különböző típusú szívrendellenességekről vagy a gerinchasadékról (a spina bifidáról) szinte említés sem történik. így gyakorlati hasznú összehasonlításra nem nyílott lehetőségünk. Feltétlenül említést érdemelnek a könyv magyar hivatkozásai. Mindegyik a XVI. századból származik, tehát közvetlen Aldrovandi ismereteit tükrözhetik. Általában túlzóak, jelenlegi tudásunkkal összeegyeztethetetlenek. Ez a hír terjedésének szokásos torzulása. Ugyanakkor a mátyási aranykornak és olasz kapcsolatoknak bizonyára szerepe lehetett abban, hogy Aldrovandi odafigyelt a magyar eseményekre. Ennek köszönhetően jól érzékelte hazánk sorsának tragikusra fordulását is. Az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy e művet halála után más állította össze, és rendezte sajtó alá. Ambrosinus érdeme lehet a hivatkozások megadása és ezek pontossága, valamint a gondosan összeállított indexlista. A margón közölt címszavak a tájékozódást jól segítik. Befejezésül, mint ennek az ismertetésnek az írói, csak annyit mondhatunk: ,,A torzszülöttek története" elolvasása hasznos és érdekes kirándulást jelentett a XVI—XVII. század orvosi, különösen teratológiai ismereteibe. Aldrovandi könyve ugyanis hű keresztmetszetet kínál a kor tudásáról és szeirüélctéről. Ez segít érzékelni haladásunkat, de azt is, hogy a megteendő útnak még mindig csak az elején járunk. IRODALOM Berndorfer, A.: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. 2. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig. Comm. Hist. Artis Med. 20 (1961), 173. Ballantyne, J. W. : Manual of Antenatal Pathology and Hygiene. The Embryo. William Green and Sons, Edinburgh, 1904. Warkany, I.: Congenital malformations. Notes and Comments. Year Book Medical Publ. Chicago,'1971. Czeizel, E.: A terhességmegszakítások orvosi javaslat alapján történő engedélyezésének az elemzése. Orvosi Hetilap, 124. (1983), 1297-1302.