Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

felel meg. 333: Epitheta (Jelzők). Három szokásos jelzőt használnak a torzokkal kapcsolatban: a csodás; a rémes-ijesztő-szörnyú és a megvetett-gonosz. Mindezek a társadalmi megítélés alakulását is tükrözik. 334: Simulacra (Képmások) fejezetből a két legfontosabbat emeljük ki. A semihomines-ek a félemberek. Ilyen pl. Janus vagy az ugyancsak kétarcú Theologia: egyik arca az égbe, a másik a földre néz. Ezek csupán szimbólumok, valós tartalom nélkül. A másik típus az ember és állat kombinációja. Ilyen a kiméra, amely oroszlán és kecske, majd kígyó keveredését jelenti. Nevezetes a hárpia és a griff is, ezek ornithoanthróposzok, tehát madár-emberek. Utal Torquato Bembo 1559-ben megjelent könyvére, mely részletesen foglalkozik e képződményekkel. 347: Hieroglyphica (írásbeliség). Az egyes torz-szimbólumoknak meghatározott jelentésük is volt, pl. a szfinx a szép női arc és a ragadozótest egyvelege. 349: Miracula (Csodák) fejezetben a híres szemmelveréseket és átkokat ismerteti. 349: Problemata (Problémák) között felveti: mi lehet a közvetlen oka a torzszülöttek létrejöttének? Arisztotelész szerint az anyag tökéletlensége, a méh rendellenes alakja vagy a csillagok ártalmas befolyása. Van-e valamiféle célja a torzszülöttekkel a természetnek? Egyrészt a fokozatos javulás (mai szóval az evolúció) átmeneti alakjai lehetnek. Másrészt ismeretük segít félismerni a jót és örvendeni az épnek. Miért marad életben a torzszülött a méhen belüli fejlődés során és miért pusztul el általában azonnal a születés után? Itt a válasz kissé együgyű: mert nem talál magához hasonló társakat, akikkel együtt élhetne. Miért ritkábbak az állatvilágban a torzszülöttek, mint az embernél? Mert az állatok utódai között kevésbé veszik észre a torzokat. (Azt, úgy látszik, akkor még nem tudták, hogy az állatok jelentős része azonnal elpusztítja, sokszor felfalja saját torzszülötteit.) Fontos kérdésnek tekintették, hogy vajon a kettős testű lényeknek egy vagy két lelkük van-e. Arisztotelész szerint ez a szívek számától függ, egy szív ugyanis egy lelket jelent. A szerző, korának orvosi véleményét említve, azt állítja, fontosabb az agy számának a figyelembe vétele. Utal Albertus Magnus megfigyelésére, miszerint amikor egy összenőtt ikerpár egyik tagja meghalt, hamarosan követte őt a másik is a hullamérgezés miatt. Fontos felismerést tükröz a következő kérdés: miért kisebb méretűek a torzszülöttek? A válasz már kevésbé az: mert szűk számukra a méhen belül a hely és mert kevesebb táplálékhoz jutnak. (Mai tudásunk szerint a születési súly és általában a testi méretek a fejlődés milyenségének érzékeny jelzői, így a súlyosabb fejlődési zavarok csaknem mindig a magzati súlynövekedés jelentős elmaradásával járnak együtt.) A torzszülöttek világrajöttét ugyanakkor égi jelként kell felfogni, mint erre Sorbinus Teratológia című munkájában számos példát említ. Ezt követően megint rövid fejezetek következnek. 360: Moralia (Erkölcsi szempontok). Az egyház szerint a kétfejű torzok eretnekek, mivel két hitük lehet... A 360: Symbola (Szimbólumok) és 361: Emblemata (Jelszavak) a torzszülöttek értelmezésének kettősségét, különbözőségét stb. érzékeltetik. Emlékeztet a delphoi jósda jelszavára is: ,,Ember, ismerd meg önmagad" (Nosce te ipsum, gnóthi szeauton). 363: Praesagia (Jövendölések—Előrejelzések). A közhit szerint a monstrumok-torzszülöttek világrajötte Isten közeli haragját jelzi. Ezt követően, képekkel illusztrálva, 12 híres esetet mutat be. Közülük a IX.-et emeljük ki, mivel az állítólag Budán született 1577-ben (8. ábra). A monstrumnak négy felső végtagja, szamárfülei és szőrös, ökörszerű patában végződő alsó végtagjai voltak. Emellett még szárnyakról is szóltak a korabeli mendemondák. E jelenség előre utalt arra a sok bajra, amit Magyarországnak a későbbiekben el kellett szenvednie — írta a szerző. Jól jellemzi e torzszülöttek akkori értelmezését az utolsó mondat: ,,A monstrumok Isten intései, hogy elkerüljük a bűnöket vagy hogy legalább bűnbánóan megtérjünk Hozzá. ' ' Ennek szellemében értelmezi a vitulomonachusnak (borjú-szerzetesnek) nevezett, egyik szászországi faluban (Scecquner?) született torzszülöttet, amely Sorbinus szerint — és ezzel Aldrovandi is egyetért — már Luther bűnös álnokságának előrejelzése volt.