Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

380: Causae (Okok). Általában három okkal számoltak: 1. Isten büntetése valamilyen vétekért; 2. a gonosz szellem ármánya; 3. a természet hibája. Aquinói Szent Tamás ezentúl a keletkezés (generatio) és a kialakulás (conformatio) folyamatát tartotta szükségesnek elkülöníteni. (Ezt ma is igen mélyenszántó felismerésnek tekinthetjük, hiszen a XX. századi tudomány is a keletkezés, IX Monftrum tetrachiron alatum capite humano aurito. & ábra Az 1577-ben világra jött,,budai" torzszülött, amely Magyarország romlását volt hivatott előre jelezni tehát a fogamzás pillanatában megjelenő genetikai és a méhen belüli élet során kialakuló teratogen ártalmakat különíti el.) Arisztotelész nyomán szokás belső (intrinsic) és külső (extrinsic) okokat szétválasztani. (Ez megint csak rímel napjaink genetikai és teratogen kóroki felosztásával.) A belső okok között legnagyobb jelentőséget az ondó mennyiségének és minőségének tulajdonították. Ha ebből túl sok jutott be a fogadó női szervezetbe, a magzat túlnövekedésével: részleges vagy teljes gigantizmussal, esetleg ikerfogamzással számoltak. Démokritosz emiatt kárhoztatta a túl gyakori szeretkezést. Túl kevés ondó esetén a szervek hiányától tartottak. De fontosnak vélték a keveredési arányt is. Aldrovandi a külső okok között említette az éghajlatot, a hőmérsékletet, a táplálkozást, a ivóvizet, a belélegzett levegő milyenségét és az anyaméh állapotát. Itt a szerző utal Ambrosius Pareus-ra, aki szerint a fűző viselése és minden olyan tényező, amely az anyaméh leszorítását okozza, veszélyes a méhen belül fejlődő magzatra. Hippokratész fontosságot tulajdonított a terhesség alatt az anyát, elsősorban a méhet ért ütésnek és sérülésnek is. Sokan a fogamzás és terhesség alatt látott események magzatban való megjelenését is feltételezték. Ennek az ,,imaginációs" elméletnek napjainkig tart a hatása. Kezdetben egyforma jelentőséget tulajdonítottak a férfi és a nő által látottaknak. Később azonban a nőre terelődött a figyelem, mivel a terhesség időszaka alatt csak neki van szoros kapcsolata a magzattal, meg különben is a nők sokkal érzékenyebbek és fantáziálóbbak. Ezért nem volt szabad torzokat, állatokat és sok minden mást látniuk