Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
KÖNYVSZEMLE - Schivelbusch, Wolfgang: Das Paradies, der Geschmack und die Vernunft. Eine Geschichte der Genussmittel (Sergő Erzsébet)
tanult, hogy csak legnevezetesebb tanárait említsük. Közben 1 évig önkéntesként eleget tett a katonai szolgálatnak is. . 1895 júliusában avatták orvosdoktorrá; akkor már demonstrátorként dolgozott Zuckerkandl mellett. Karrierje gyorsan ívelt felfelé; néhány év múlva már rendkívüli tanár az anatómián. Az 1899/1900-as századvég jelentős időszak volt életében: habilitált, katolizált, megházasodott és belépett az osztrák Szociáldemokrata Pártba. 1910-ben már rendes tanár. Az első világháború évei alatt dékánként szükségesnek látta az orvosi tanulmányok megreformálását. Mint anatómus foglalkozott a századunk elején sokaktól művelt alkattan (Konstituionslehre) problémáival. Természetesen ő is kidolgozta a saját rendszerét, a test tónusát véve alapul. Szerinte a ,, hypertonias" alkatúak „csinálják a világtörténelmet", a normotoniások „átélik" az életet, a hypotoniások „vegetálnak", illetve betegeskednek. E fogalmaknak itt nincs köze a vérnyomáshoz. Érdekes, hogy példái egy részét a képzőművészetekből vette; Michelangelo természetesen hypertonias. Alkattanát az izomtónusra vonatkozó kutatásaira alapozta. Anatómusi működésének betetőzése volt 4 kötetes Rendszeres Anatómia c. tankönyvének megírása (1918—1929); atlaszát nálunk is használták. A további fejezetekben (Auf dem Weg in die Politik; Auf dem Weg der Menschlichkeit; Lebensausklang) az anatómusprofesszor politikusi szereplését írja le a szerző. Tandler aktív szociáldemokrata politikus, ugyanakkor lelkes szabadkőműves és főleg ebben a mivoltában elmélyült szociális és egészségpolitikai gondolkodó volt. Fontosnak tartva az emberiség egészséges életmódra nevelésének feladatát, hangsúlyozta a sportolás jelentőségét, élén állt a tbc, mint szociális betegség és az alkoholizmus elleni harcnak. Utolsó éveiben sokat utazott, így hosszasan tartózkodott Kínában, majd a Szovjetunióban. 1936. aug. 25-én Moszkvában halt meg. Lambrecht Miklós Schivelbusch, Wolfgang: Das Paradies, der Geschmack und die Vernunft. Eine Geschichte der Genussmittel. München—Wien, Carl Hanser Verlag, 1980. 247 p., ill. A szerző érdekes felfogású történelmi áttekintést ad a fűszerek és élvezeti cikkek történetén keresztül. Az újkor kezdetét párhuzamba állítja a keleti fűszerek megjelenésével, amikor pl. még királyi ajándéknak számított — a XII. században — két font bors vagy fahéj. Három témakörnek szentel nagyobb terjedelmet: a kávénak, a csokoládénak és a dohányzásnak. A kávéivást és a protestáns erkölcsöt párhuzamba állítja. T i. az alkoholfogyasztás nagymértékű elterjedését követő kijózanodásnak mértékét a kávéivás növekedésével magyarázza. Érveket ismertet a kávéivás szükségességéről, ismerteti a német kávé-ideológiát, majd kitér a kávéházaktól a családi kávézásokig terjedő útra. Ezt a témakört Anglia elfordulásával fejezi be: az angolok a kávétól a teához fordulnak. A csokoládékávé-fogyasztást is párhuzamba állítja egy társadalmi réteg életkörülményeivel: csokoládé — katolicizmus — ancien régime! Részletesen ismerteti, hogy a csokoládékávé fogyasztása mennyiben jelentette az arisztokrácia státusszimbólumát. Újabb nagy témakört jelent a könyvben a dohányzásról szóló rész. A dohányzás szokásának kialakulása után ismerteti a pipázás, a szivarozás és a cigarettázás kialakulásának történetét, majd a dohányzás társadalmi rangját. Végül ezt a témakört a XVIII. századi tubákolás színes szokásai zárják.
