Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Klieneberger-Nobel, Emmy: Pionierleistungen für die medizinische Mikrobiologie. Lebenserinnerungen (Lambrecht Miklós) - Kluge, Friedrich (Hrsg.): Adolf Kußmaul. Seine aktuelle Bedeutung für Innere Medizin und Neurologie (Rákóczi Katalin)

Klieneberger-Nobel, Emmy: Pionierleistungen für die medizinische Mikrobiologie. Lebenserinnerungen. Stuttgart — New York, Gustav Fischer Verlag, 1977. X, 144 p. A 80 éven felüli szerző bevezetésként családja történetét vázolja fel, és megeleveníti azt a kulturált családi miliőt, amelyben felserdült. Egyetemi tanulmányait Göttingenben kezdte el 1913-ban; főtárgya a botanika volt, emellett azonban igen komoly matematikai stúdiumokat is folytatott. Ezek elmélyültségét különösen két tanára biztosította: David Hilbert és Richard Courant. Botanikából legtöbbet szülővárosában tanult, mivel ott közben, 1914-ben megnyüt a ,,J. W. GoetheUniversität". Itteni kiváló tanára: Martin Möbius főleg a növényi sejtek mikroszkópos vizsgálatában jelentett értékes útmutatót számára. Ez vezette át az orvosi mikrobiológia területére, amely akkor még „csak" bakteriológia néven szerepelt a tudománytanban. 1917-ben megvédte doktori téziseit és néhány évi oktatótevékenység után a fiatal egyetem Közegészségtani Intézetében kinevezték mint „bakteriológát". Főnöke itt is nemzetközi hírű professzor volt: Max Neisser. Bármilyen kedvező körülmények között is tanulhatott, majd kezdhette el kutatómunkáját, már a háborús évek alatt felfigyelt a német antiszemitizmus újabb jeleire. A hitlerizmus hatalomra jutása után, 1933-ban emigrált. Angliában találta meg újra a normális élet és egyben kutatómunka feltételeit. A II. világháború évei alatt ismerte meg Edmund Nobel gyerekgyógyász professzort, akivel 1942-ben házasságot kötött. Sajnos 1946 februárjában férje 62 évesen meghalt. A Lancetből idézett nekrológból tudhatjuk meg, hogy Nobel Ödön 1883-ban Esztergomban (=Gran) született, de orvosi tanulmányait Bécsben végezte; a nácizmus elől 1938-ban kényszerült szintén Angliába menekülni. Az özvegy 1946-ban áttelepült Zürichbe, és itt dolgozott tovább nyugdíjba vonulásáig. Persze itt is támadt magyar vonatkozású kapcsolata; az itt dolgozó Tomcsik József bakteriológus professzorral élénk szakmai együttműködést fejtett ki. Szerzőnk tudományos munkásságából itt az emelhető ki, hogy főleg a „mycoplasmák" (kórokozó gombaféleségek) csoportjával foglalkozott, és ezeken végezte finomszerkezeti elemzéseit is. Ez a kis terjedelmű önéletrajz inkább hangulatteremtő mű, mint adatforrás. Megeleveníti a századforduló eleven szellemi életét éppúgy, mint a későbbi nácizmus szörnyűségeinek kezdeteit, majd az angol szellemi elit nyújtotta megnyugvás lehetőségeit. Tudományos produkcióját a 82 tételes, részben társszerzőkkel írt közleményei jegyzékéből lehet megismerni. Lambrecht Miklós Kluge, Friedrich (Hrsg): Adolf Kußmaul. Seine aktuelle Bedeutung fir innere Medizin und Neurologie. Stuttgart, Hippokrates Verlag, 1985. 59 p. Adolf Kußmaul (1822—1876) a freiburgi orvosegyetem klinikájának igazgatója volt 1863—1876 között, ahol a gyakorlati orvoslásban elért eredményei születtek és a tudományos feldolgozásainak nagyobb része íródott. A kötet szerzői megvizsgálják, összefoglalják és az európai orvostudomány eredményeivel összehasonlítják a gyomorbetegségek, az érrendszerbetegségek diagnosztizálásáról, a beszédhibák okairól vallott nézeteit és a javasolt terápiákat. Nevét megörökítette a „Kußmaul-legzes", amely gyors, mély légzés; az agyi légzőközpont izgalma hozza létre gyors metabolikus acidózis következtében. Nemcsak kiváló orvos volt, aki előmozdította az orvostudomány fejlődését, hanem a tudós komolysága, a beosztottak iránti felelősség is jellemezte. Az ő nevéhez fűződik a freiburgi orvosegyetem európai szintre történő emelése. Rákóczi Katalin