Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Kapronczay Károly: Az egyetemek szerepe az orvosképzésben a reneszánsz és a reformáció korában

mellett Jena, Lipcse, Frankfurt, Helmstedt, Marburg, Königsberg, Leyden, Franecker, Altdorf és Würzburg voltak a magyarok kedvelt helyei, ahol tanulmányaikat hazai pártfogók vagy egyházuk jótékonysági alapítványai segítették. Összetartozásukat egyetemi diákegyesületek (nemzetek vagy natiok) és az együttlakást biztosító burzák adták, ahol a szegényebb diákok is megélhetési lehetőséget találtak. Az adott korszakban — a hazai támogatás mellett — az angol, a német, a németalföldi és a svájci protestáns egyházak külön alapítványokkal segítették a magyarok felsőbb tanulmányait. így például Tübingenben 1568-ban 12 magyarnak nyújtottak tandíjmentességet. Wittenbergben könyvtár, és minden újonnan érkezőnek 30 Ft segély állt a rendelkezésére. Helmstädtben, Lipcsében és Groningenben minden magyar diák ingyen ebédet, Greifswaldban 4, Göttingenben 10, Lipcsében és Erlangenben 3—3 felsőbb karon tanuló volt tandíjmentes, míg a Kálvin hitét valló oxfordi és cambridge-i egyetemen 3—3 fő részesült ösztöndíjban, Utrechtben pedig minden magyar félévenként kapott segélyt.

12 Az imént felsorolt egyetemeken több magyar medikus tanult, és élt az ösztöndíj adta lehetőséggel. Csak Preys (Preysius) Kristófot (1515—1590), Melanchthon barátját, Szegedi Kiss Istvánt (1505—1572), a magyar reformáció nagyhatású teológusát és orvosát, vagy Balsaráti Vitus Jánost (1529—1575) kell említenünk. Az utóbbi életútja példázza jól a hazai protestáns ifjak külhoni peregrinációját: gyulai, erdődi és sárospataki előtanulmányok után a Perényi család támogatásával Wittenbergbe ment, ahol bölcseletet és teológiát hallgatott. Melanchthon tanácsára orvosi tanulmányokba kezdett, és hat esztendei itáliai egyetemlátogatás után Páduába avatták fel orvosdoktornak. Szaktudására jellemző, hogy protestáns létére orvosi gyakorlatát a vatikáni udvar is igénybe vette. Később nagy lehetőségeket elhárítva visszatért — a Perényiek hívására — Sárospatakra, ahol haláláig a Kollegium tanáraként és orvosaként működött.

13 Ugyancsak a peregrinációt példázza Bogner Péter (1535—1591) élete is: Brassó anyagi támogatásával tanult angol, német és itáliai egyetemeken, Ferrarában nyert 1564-ben orvosi diplomát, de hazatérése után szülővárosában lelkészként és orvosként működött. Tekintélyes városatyaként több ifjú külföldi tanulmányát segítette elő.

14 A már említett száz magyar orvos adatai érdekes képet nyújtanak a tanulmányi helyek szempontjából. Szemben a XV. századdal, amikor az orvosjelöltek főleg Bolognát, Paduát, Siennát, Ferrarát, Velencét, Pisát és Rómát látogatták, az 1530-as évektől főleg a német terület a végcél. E században Wittenbergben 12, Baselben 3, Erfurtban 2, Helmstädtban 1, Tübingenben 4, Marburgban 1 magyar kapott orvosi diplomát, de az Itáliában végzettek többsége (Pisa 22, Bologna 12, Padua 13, Róma 2, Velence 5) is jelentős időt töltött protestáns egyetemeken. A XVII. században tágul a kör: az orvosi tanulmányok szempontjából fontos hellyé válik Altdorf (12 magyar nyert itt orvosi oklevelet), Franacker (7), Majna melleti Frankfurt (1), Greifswald (4), Halle (16), Harderwyjk (2), Helmstädt (11), Jerta (16), Leyden (11), Nürnberg (11), Koppenhága (9), Königsberg (13).

15 A XVII. században már nem szabad egyértelműen csak a protestáns egyetemeket kiemelnünk a színvonalas orvosképzés szempontjából, hiszen a katolikus egyház, elsősorban a jezsuita rend korszerű és ugyancsak gyakorlati életére felkészítő iskolarendszerének jóvoltából, az előző évszázadban lehanyatlott egyetemeit is megújította. Sorra születtek a korszerűsítő reformok, így a magyar orvosképzés szempontjából fontos bécsi egyetemen 1630-ban átszervezték az orvosi kart, új tanrendet léptettek életbe, amelynek következtében itt a hangsúly a gyakorlati képzésre tevődött át, jelentősen csökkent a karon az egyházi ellenőrzés, bár az oklevélszerzés lehetőségéből továbbra is kizárták a protestáns hitet követőket. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a bécsi orvoskép12 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Bp. 1960. I. köt. 112. 1. 13 U. o. 14 U. o. II. köt. 234-241. 1. 15 Kapronczay: i. m.