Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Téglásy Imre: Conrad Gesner és magyar barátai
nyozta a morbus Hungaricus néven számon tartott kiütéses tífusz szimptómáit, aki lepárlás és vegyelemzés útján csoportosította Morvaország és a felvidéki Magyarország gyógyvizeit, és aki megállapította, hogy a ,,francuz" (szifdisz) nemi érintkezésen kívül is terjedhet (tudniillik a fürdőházban köpölyözöttek vérbajos fertőzést kaptak a köpölyöző edénytől). 37 Jordán Tamás 1562. október 1-én jegyezte nevét a vendégkönyvbe. 38 Vendégeskedett Gesner házában Perényi Gábor későbbi orvosdoktora, Balsaráti Vitus János (16. sz.) is, akivel vendéglátója a magyarországi halfajtákról beszélgetett. R. Szalay Ágnes kutatásaiból tudjuk, hogy az orvosnak készülő Balsaráti éppen akkor érkezett Zürichbe, amikor Gesner a História animalium 4. kötetén dolgozva a halak és csúszómászók rendszerezésével foglalkozott. 1558-ban megjelent művében Gesner hivatkozott is magyar forrására: ,,quae ex eruditi iuvenis Io. Viti Balsaratij Ungari colloquijs accepi", ,,ut narravit mihi Joannes Vitus Ungarns iuvenis pereruditus ' '. Balsaráti ekkor mesélte el neki azt a történetet is, mely szerint Nagylak környékén hosszú fárasztás után kifogtak a Tiszából egy óriási harcsát. A hal gyomrában emberfőre és ujjain három gyűrűt viselő jobb kézre bukkantak. A megundorodott lakosság ezután éveken át nem evett ebből az egyébként jóízű halfajtából. 39 Egy helyütt Gesner egy bizonyos ,,Catalogus piscium Hungáriáéit is emleget, amit szintén magyar barátaitól kaphatott. Nem lehetetlen, hogy éppen Draskovich Györgytől (1515—1587), aki a História animalium 1558-ban megjelent, 4. kötete szerint szintén személyes beszélgetés során adott nyelvészeti fejtegetést is tartalmazó fölvilágosítást zürichi vendéglátójának a magyarországi halakról, köztük a harcsáról, tokról, süllőről és kecsegéről. Gesner igen elismerően nyilatkozott adatszolgáltatójáról, amikor azt állította róla, hogy a pécsi püspök ,,igen művelt ember, aki a természettudomány terén is tájékozott." 40 Bizonyítékunk ugyan nincs rá, mégis úgy gondoljuk, hogy a Sylvester-féle, evangélikus szellemű bibliafordítás Gesnernél található kritikáját inkább e későbbi magyar bíboros, mint a Gesnernél megforduló többi, többségükben protestáns felekezetekhez tartozó magyarországi látogató sugallta. Ezt a hipotézisünket megerősítené, ha igazolni tudnánk, hogy Draskovich már 1555 előtt ismerte Gesnert. Balsaráti Vitus János bejegyzése alatt egyébként még egy másik magyarnak, a peregrinustárs Szikszai Lukácsnak a latin versikéje is olvasható: , ,Jő már az éj, Krisztus maradj velünk, Ne engedd, hogy kioltsák fényedet! ' ' Nevének bejegyzése után ezt írta még magyarul az emlékkönyvbe: „Christus Jesus meg ualto, közbe iaro, es wduozyto". Ez alatt pedig Gesner jegyzete, hogy e szöveg „Vngarice", azaz magyarul íródott. 41 37 Görgényi G.: Kolozsvári Jordán Tamás az első magyar orvosbalneológus. Orvosi Hetilap 105(1964), 1135—1138. 38 Cfr 36 jegyz. 39 A Wittenbergben tanult Balsaráti Melanchthon tanácsára — alacsony termete miatt — nem lelkész, hanem orvos lett. Cfr. Ritookné Szalay Á. Balsaráti Vitus János orvosdoktor a 16. században. Orvostörténeti Közlemények 78-79(1976), 2-3, 13-42. 40 ,,De Silvro, Vngarice Hartscha. Piscatores Hungari vocant Schwreg, vei Shvvreg, & literati quidam Latino nomine ad vemaculum efformato Scurionem. Deinde cum illustrem dominum Georgium Draszkowyth Hungarum Episcopum Quinecclesiensem (virum doctissimum, et rerum etiam naturae consultum,) rogassem super eodem pisce . . . respondit mihiproculdubio ilium, vnum ex duobus , nempevel Scurionem esse, de quo nunc scripsi: vel potius quern Hungari Harcha . . . appellant. Harcha enim habet in ventre cum illas maculas, tum ruffas Nulli quidem pisces in Danubio magni sunt praeter Husonem, Sturionem, Tok, (Germani Tickhen vocant,) Harcha & Schwreg . . ."Gesner, C. , História animalium . . . 873. Draskovich György katolikus részről elsőként adott ki Magyarországon vitairatot a protestantizmus ellen: „Igen szép könyv. . . minden eretnekségek újsági ellen.", Bécs, 1561. 41 „Vespern iam uenit nobiscum Christe maneto, Extingui lucem nepatiare tuam." Liber amicorum Nr. 27—28.
