Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Spielmann József: Latin nyelvű orvosi és természettudományos irodalom a XV—XVI. században

Sem a Hunyadiak, sem a Jagellók korában felvirágoztatott humanista központokban orvosi, illetve természettudományos alkotások nem jöttek létre. A kérész életű pozsonyi Academia Istropolitana sem gyakorolhatott serkentő hatást a kor kisszámú természettudományos érdeklődésű értelmiségére.

2 Számottevő skolasztikus orvosi irodalom sem létezett ezt megelőzően. A legrégibbnek tekintett, orvosi szövegeket is tartalmazó kódexünk Aranyasi Gellértffy János latinnyelvű munkája (1462—1472) alig talált követőkre.

3 Ezt megelőzően, csupán a XII. században keletkezett Praykódexben olvasható néhány egészségügyi bejegyzés.

4 Az első orvosi vonatkozású ősnyomtatványunk egy érvágó táblázat, mely csak egyleveles, a budai délkörhöz szabva (Nürnbergben jelent meg, 1495-ben). A legjelentősebb alkotás a Palla Ákos elemezte Biga Salutis, számos figyelemreméltó adattal a lepra tünettanára vonatkozóan, 1498-ban látott napvilágot Hagenauban, feltehetőleg Laskai Osvát (Osvaldus) magyar szerzetes tollából.

5 A humanizmus korának természettudományos és orvosi irodalmáról csak akkor nyerünk teljes képet, ha a honi szerzők mellett, feltérképezzük a nálunk élt és alkotott külföldi tudósok műveit is, valamint a szomszédos országokba vándorolt, de szülőföldjükkel szerves kapcsolatot tartó hazai szerzőket: a peregrináló diákok külhoni egyetemeken megvédett disszertációit. Gyakori jelenség nálunk is, hogy a humaniórák képviselői orvosi- és természettudományos kérdéseket tárgyalnak műveikben: ékes bizonyítékául annak, hogy az ,,Uomo universale" eszménye a mi tájaink tollforgatóiban is élénken élt. A botanika megújulása az antik szerzők szövegeinek kritikai vizsgálatával indult, és az egyes országok sajátos növényi világának feltérképezésében csúcsosodott ki. A magyar flórakutatás elvitathatatlan atyja a francia származású Carolus Clusius (Charles de L'Ecluse, 1526—1609). Pozsony környéki botanizáló munkássága révén, többszáz magyarhoni növényt és gombafajt írt le, s latin elnevezésük mellett, magyar népi megfelelőiket is közzétette. Legjelentősebb műve a Rariorum . . . stirpium per Pannoniam . . . observatarum história (Antwerpen, 1583) szervesen hozzátartozik a magyar botanika történetéhez. Clusiusnak, botanikai kirándulásain gyakori segítőtársa volt Beythe István, a növénytanban jártas németújvári tudós pap, illetve Purkicher György pozsonyi orvos. Utóbbi maga is foglalkozott a hazai növényfajták felkutatásával, illetve növényhonosító kísérletekkel. A latin- és magyar nyelvű Stirpum Nomenclator Pannonicus (Németújvár 1583; Antwerpen, 1584) növénykatalógus megszerkesztésében Beythe István, Clusius tényleges társszerzője volt.

6 Az ásványvizek gyógyhatására a humanizmus korában Paracelsus és követői hívták fel a figyelmet. A magyarországi gyógyvizekkel a legbehatóbban Georg Wernher, , ,a szabad művészetek babérkoszorúsa", kassai majd eperjesi tanító, később országos főtanácsos, Sóvár és Szepes várának kapitánya, foglalkozott De Admirabilis Hungáriáé Aquis (Bázel, 1549; Bécs, 1551) című „humanista klasszicizáló epistolájában". A mű tartalma messze túlmutat címén. Wernher nem szorítkozik a budai és a Duna-parti hőforrások leírására, de beszámol Veszprém, Esztergom, Trencsény, Pöstyén, a szepesi stb. gyógyvizekről. Különösen dicséri a Nagyvárad környéki Szent Lászlóforrás gyógytulajdonságait, s kitér Máramaros, Székelyföld és Torda-vidék só-, valamint Erdély aranybányáira. Említi, hogy ,,egész Magyarországon csodálatos a különféle, nem is egy2 Schultheisz Emil: Medieval universities in Hungary with special relations to Cracow, Comm. Hist. Artis Medicináé 89—91 (1980), 17-25. 3 Magyary—Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek II. Bp, 1929, 215. 4 Vida Tivadar: A PrayKodex orvostörténeti vonatkozásai. In: Magyar Könyvszemle (1975), 2, 122—136. 5 Palla Ákos: A Biga Salutis című ősnyomtatvány orvostörténeti vonatkozásai. In: Orvosi Hetilap, 96 (1954) 30, 819-821. 6 Gombócz Endre: A magyar botanika története. Bp. 1936. 63—133. Schultheisz Emil: Carolus Clusius Atrebatis. in: Orvosi Hetilap, (1966), 3, 226—228.