Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Magyar László: Az antik orvostudomány újjáéledése a reneszánsz hatására
toldások és magyarázatok. A reneszánsz filológiai igénnyel készült átültetései azonban nem csak szöveghűek igyekeztek lenni, de az eredeti művészi színvonalát is többnyire követni próbálták. 13 Ezek a fordítások minden egyes szónak, sőt stilisztikai eszköznek jelentőséget tulajdonítanak — a fordítók a szöveget szinte szent szövegként kezelték. (Ugyanez a szemlélet vezetett egyébként az erasmusi és lutheri bibliakritikához is, bár ebben az esetben nem csak a kritikus kezelte szentként a szöveget). E szemléletváltozás végül is az értelmezés tökéletesedését, s mindenképpen az eredeti gondolat újjáéledését szolgálta. A görög orvostudomány újjáéledése azonban mégsem valamiféle diadalünneppel végződött. A tudósok a fölfedezés első örömében csak a szöveg megtisztítását, rekonstruálását, tehát olvashatóvá tételét tűzték ki célul. Ám gyakran e filológus-fordítók egyben praktizáló orvosok is voltak, s nem egyszer találták úgy, hogy a már megtisztított görög szöveg is ellentmond tapasztalataiknak. A következtetés önként adódott: nem az arab fordítók s nem is a megrongálódott textus a tévedés oka, hanem az antik auktor maga. Másfelől biztosak lehetünk abban is, hogy ekkoriban esett meg hosszú idő után először az, hogy — a fordítás kényszerűsége folytán — a szövegeket az ekjüktől a végükig elolvasta valaki. Az ilyen új ráolvasás mindig termékeny — az antik szerző szinte maga alatt vágja a fát: szabad szellemiségével, szkepticizmusának, módszereinek újdonságával arra ösztönözte olvasóját, hogy azt is kritika alá vesse, akitől a kritikai szellemet tanulta. Az antik methodika hatása így rombolta az antik tekintély hatását. 14 És az antik szellemiség, a kritika szelleme, a racionalizmus és empirizmus ötvözete talán még többet jelentett Európának, mint az újjáélesztett auktorok maguk! Évezredre elfeledett elméletek is új erőre kaptak e korban. S ez esetben nem csak orvosi vagy tudományos, de filozófiai elméletekre is gondolhatunk. A pythagoreizmus, az atomelmélet, Platón és Arisztotelész egyaránt befolyásolta e korszakban az orvostudomány fejlődését. 15 A Marsilio Ficino (1433—1499) és Agrippa von Nettesheim (1486—1535) által a gyakorlatban is alkalmazott jatroasztrológia például a platonizmus, a gnószisz, a sztoa, a peopüthagoreizmus különös keveréke volt, sőt az antikvitás dionüszoszi mélységeiből is merített, ami orphikus vagy még obskurusabb misztériumokból kölcsönzött szimbólumrendszerét illeti. 16 Az ókori ún. „pneumatikus" iskola szóhasználatával és nézeteivel is e körben találkozhatunk. A görög-római orvostudomány legnagyobb hatású irányzata, az empirizmus a középkori dogmatizmus ellenhatásaként éled újjá a reneszánszban. Az orvosi empirizmus alapja az ókorban a szkeptikus gondolkodás volt, ezzel szemben minőségileg más Francis Bacon (1561—1625) szenzualista alapozású empirizmusa, az ún. filozófiai empirizmus, amely a tudományos kísérletezés elterjesztésével óriási eredményekre vezetett. Jean Femel is az antik empiria hagyománya alapján igyekszik ekkoriban rendszerét megalkotni. 17 A középkor uralkodó orvosi elméletrendszere az arisztotelészi-galénoszi rendszer (főfogalmak: elementa, qualitates, complexiones, virtutçs, organa, partes etc.) épp az empirikus gondolkodás, az újonnan nyert adatok következtében addigi formájában már nem állhatott fönn tovább. A paracelsusi kritika a teljes humorálpathológiai rendszert megkérdőjelezte, 18 s az antik hagyomány és a modern fölfedezések összeegyeztetésére tett kísérletek: Dániel Sennert (1572—1637), P. Severinus (1540—1602), J. B. van Helmont (1577—1644) kísérletei sem vezettek kellő eredményre. Azt 13 Marsilio Ficino: Epistola de vita Platonis — The letters of Marsilio Ficino. Vol. 3. Lib. 4. London 1981, 39. 14 Harig i. m. (6. jegyz.) 531. 15 Altschuller, G. I.: The Origins of Modern Scientific Thinking. Essays of the Hist, of Med. Ed. S. Jarcho. N. 47., 1976. (és Bull. Hist. Med. 46, 1970.) 28. 16 Rothschuh, K. E.: Konzepte der Medizin in Vergangenheit und Gegenwart. Stuttgart 1978, 84. 17 Rothschuh i. m. 165. 18 Rothschuh i. m. 212.
