Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Stirling János: Orvosi kertek Magyarországon a XVI. században
Európa más országaiban, különösen Itáliában, 24 az egyes kertek egymástól jobban elkülönülnek, a kertekben nagyobb szerepet kap a vízi architektúra, pl. szökőkutak formájában, a kerteket szobrok díszítik stb. Nagyjából ugyanez mondható el a főúri francia kertekről is. 25 A holland kertészet — különösen a városi polgárok házak közé zárt kertjei — sok eltérése ellenére is hasonlóbbnak mondható a magyar kertekhez. A kerti fényűzés a tárgyalt kor magyar kertjeire egyáltalán nem jellemző; az a Mátyás király korabeli, olasz hatásokat mutató kerti fényűzés, ami ellen Temesvári Pelbárt oly élesen kikelt, gyakorlatilag teljesen eltűnt. 26 Nem lehet véletlen tehát, hogy a forrásokban gyakorta előforduló „magyar módra készült kert" kifejezés éppen a XVI. század közepén tűnik fel, még olyan helyeken is, ahol a kert felosztása az európai szokást követve, a középkori hagyományra épülő és a reneszánsz kertekre általában jellemző táblás kiosztású. Legközönségesebb az úgynevezett 16 táblás kert, de előfordul 8 vagy 24 táblás is. 27 Mindez bizonyára a rendelkezésre álló terület és a munkaerő függvényében válik érthetővé. E forma általánosnak mondható Európa-szerte, mert külföldi kertészeti teoretikusoknál 28 ugyanúgy előfordul, mint később nálunk, Lippay János kertészeti munkájában. A táblákat ágyakra osztották, egy-egy ágyba többnyire azonos növényt telepítettek, különösen veteményeskertek esetében. Orvosi kertjeinkben — az ábrázolások szerint külföldön is — ez nem nevezhető általánosnak. 29 Az orvosi kertek gyógynövényei olyan nagy értéket képviseltek, hogy bekerítették őket. 30 Ezek a kerítések palánkkal vagy sövényfonással készültek, sokszor a kétféle megoldást együtt alkalmazták. Ugyanekkor a szőlőültetvényeket magas földsánccal védték. 31 A kerítések nem egy esetben közvetve a kert pusztulásához is vezettek, mert a hadműveleti területeken átvonuló csapatok először a kerítést, majd a kert növényeit, fáit használták tüzelőnek. Erről panaszkodik egy beadványában Kiss Péter diák, akinek a Csallóközben levő híres sáfrányos és füves kertjeit a bekvártélyozott császári csapatok 1566-ban teljesen szétdúlták. 32 Az ilyen esetek a század utolsó harmadára mindennaposak lettek, mert az összeírások vagy a teljes pusztulásról írnak vagy — különösen a XVII. század első harmadában — a kertek teljes újratelepítéséről. 33 Orvosi kerteket rendeztek be az ispotályházak közelében is. Forgách Imre és Zrínyi Kata, miután megszerezte a trencséni uradalmat, több községben az ispotályház mellé kertet is telepített. 34 Bán községben például a Podmaniczky-kertnek nevezett gyümölcsösben volt a füves kert, ahol sáfrányt is termesztettek. Az itt lakó szegények ugyanazon regulák szerint éltek mint az ispotályház lakója. E szabályok szerint évente 4 alkalommal, karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és Szent Imre napján „minden ispita három tál étket kap, bárányt, hat-hat tyúkot, 24 icce borsót, szalonnát, lisztet, 6—6 icce bort és 10—10 icce sert. figyik tál étel mindenkor borsos és sáfrányos legyen." 35 Amint az előbbi példából látható, a gyógynövényes kertben termesztették az exkluzív 24 Masson, Georgina: Italienische Gärten. München, 1962. 60. 25 Riat, Georges: L'art des jardins. Paris, é. n. 138—159. 26 Ennek ellenére az olasz kapcsolatok e téren sem szűntek meg. L. Koppány Tibor: Francisco da Pozzo ,,Architectus regius" és köre. Műemlékvédelem, 1984/1. 1—6. 27 PKL V 379 32. fol. 28 De Vries, Vredeman: Hortorum viridariumque elegantes et multipliées formae ad architectonicae artis normám. Antwerpen, 1583. 29 Crips Francis: Mediaeval gardens. New York, 1979, flg. 71. 30 PKL V 379 34. fol. 31 uo. 32 PKL V 379 42. fol. 33 OL Urb. irregest. 4. csomó, conscriptio 1603. 34 Takáts Sándor: Magyar Nagyasszonyok. Bp. 1926, 360. 35 uo.
