Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Münsterer, Hans Otto: Amulettenkreuze und Kreuzamulette (Tüskés Gábor )

élő primitív népek orvoslását vizsgáló felmérések alapján igyekszik a szemészet fejlődésvonalát meghúzni, abban az időben, amikor még nem választható cl a népi orvoslás a kuruzslást is magába foglaló rituális gyógyeljárásoktól. E fejezetek kultúrhistóriai vetületében érdekes módon tükröződik a gyógyítás művészete. A reneszánsz korban a sebészetre tevődik a hangsúly, hiszen annak kebelében fejlődött ki a szemészet. A gyakorlati orvoslásban járatos szerző kiválóan tájékozódik az eszközök területén és komplex módon mutatja bc azt, hogy a sarlatánság határát jelentő fürdősök kezében hogyan fejlődött tovább e szakterület, míg a felvilágosodás korában önálló diszciplínává lépett elő. A modern kor — 19—20. század — a vaskos kötet egyharmadát teszi ki. Megtalálható benne a szemüveg története, a műszerek fejlődéstörténete, és nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy a mai gyógyításban nemcsak egy szakorvos foglalkozik a beteggel. Megindokolja azt a véleményét, hogy a szemészet már régen az „optológia" terminust igényelné, mert jobban kifejezi a gyógyítás fogalmát. A szerző feldolgozza a külföldi szakirodalmat, ahol a fejlődés tendenciája ezt megindokolja, de mivel elsősorban német nyelvterületen válik ismertté e kötet, a német szakirodalom forrásai dominálnak. Érdeklődésre számottartó könyv, amely nemcsak a szemészet szakembereit és az orvosokat, hanem a gyógyítás e sajátos ágának kultúrtörténeti oldala iránt érdeklődőket is magával ragadja. Lábjegyzeteket nem találunk, helyette bő irodalomjegyzék könnyíti meg a további kutatást. Tudományos hitelességéhez nem fér kétség. Megkönnyíti a tájékozódást a névmutató, tárgyszómutató. 243 illusztráció és 8 tabella. Rákóczi Ka/a/in Münsterer, Hanns Otto: Amulettkreuze und Kreuzamulette. Studien zur religiösen Volkskunde. Hrsg. von Manfred Brauneck unter Mitarbeit von Hildegard Brauneck. Regensburg, Verlag Friedrich Pustet, 1983. 243 1., 71 fekete-fehér kép Az utóbbi évtizedek nyugat-európai orvostársadalmának egyik gyakori jelensége, hogy az orvosok a tulajdonképpeni gyógyító, kutató stb. munka mellett meglévő „hobby"jukat, másodlagos érdeklődésüket a megnövekedett lehetőségek következtében tudományos szintre emelik. Ez rendszerint akkor a legeredményesebb, amikor a két terület nem esik túlságosan messze egymástól. Jó példa erre az elsősorban víruskutatással és dermatológiával foglalkozó Hanns Otto Münstcrer (1900—1974), aki néprajzi tanulmányai következtében kettős kompetenciával rendelkezett a népi gyógyászat speciális területeinek feltárásához. Munkássága során számos szaktanulmány mellett terjedelmes fotóarchívumot és jelentős amulcttgyűjteményt hozott létre, ez utóbbi ma a Bajor Nemzeti Múzeumban áll a további kutatás rendelkezésére. Az amulettkercsztekkel és a keresztamulettekkel foglalkozó tanulmányai nagyrészt a Bayerisches Jahrbuch für Volkskunde 1951—1954 közötti évfolyamaiban jelentek meg, s ezeket rendezte most kézikönyvszerűen használható kötetbe a többek között a népi vallásosság tárgyairól is önálló könyvet kiadó Manfred Brauneck. Az amulcttkeresztek és a keresztamulettek a dél-német barokk kultúrtáj és a vele kapcsolatban álló területek legelterjedtebb, a vallásos szokásanyagban mélyen gyökerező kultusztárgyai közé számítanak. Kultikus jelentésük és speciális ikonográfiájuk a keresztény ereklyekultuszra és a kereszténység előtti „mágikus tudományokra" nyúlik vissza. Az amulettkeresztek olyan kereszt alakú amulettek, amelyeknek hatóerejét nem elsősorban a kereszt formának, hanem a felhasznált anyagoknak (malachit, achat, csillagkorall