Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Palmer, R.: The Studio of Venice and its graduates in the sixteenth century (Magyar László)

stb.) tulajdonították, a kereszt itt csupán hatást erősítő funkciót töltött be; a kereszt ­amuletteknél viszont maguk a különböző keresztformák illetve az ezekhez kapcsolódó különféle jel-, betű- és számkombinációk az elsődlegesek. Az amuleUkeresztek átfogó bemutatása után ez utóbbiakról szólnak a könyv központi fejezetei, melyekben a szerző a keresztamulettek részletes történeti tipológiáját adja. Az első csoportba az ún. Thau-kereszttől származtatott, kabbalisztikus vagy skolasztikus eredetű keresztformákat sorolja. A második nagy csoportot a Caravaca spanyol városban a 13. századtól őrzött keresztereklyére visszanyúló Caravaca- vagy spanyol-(kettős)kereszt változatai alkotják. Németországban a kultusz a jezsuiták révén 1600 körül terjedt el, s az idők folyamán különböző áldásformulákkal, kegyképekkel és más kultuszformákkal is összekapcsolódott. A spanyolkereszt németországi megfelelőinek, az ugyancsak kereszt­ereklyére visszanyúló scheyerni. wiblingeni és donauwörthi kettőskereszteknek a története, másolatai és típusai, valamint az egyszerű keresztet formázó pollingi kereszt praktikus okokból külön kerülnek bemutatásra. Önálló csoportot alkotnak a különböző szentek kultuszával és áldásformuláival összefüggésben álló (Benedek-, Zakariás-, Ulrich-, András- stb.) keresztek, végül a búcsújáróhelyekhez, a szenvedéstörténethez és a misz­sziókhoz kapcsolódó egyéb kereszt alakú devóciós tárgyakkal ismerkedünk meg. Az egyes amulett-típusokon belül Münsterer mindig részletesen bemutatja a kereszt­forma kialakulását, történetét, különböző változatait, összekapcsolódását más kultuszok­kal, és külön ügyeimet szentel a keresztek funkcióinak a népi gyógyászatban, a missziók­ban, az időjárással kapcsolatos cselekményekben stb. Forrásait a keresztek amulett jel­legű használatára vonatkozó hatalmas vallástörténeti, néprajzi, történeti és ikonográfiái anyag, valamint az ezekkel foglalkozó részvizsgálatok alkotják, amit úgy tud egységbe rendezni, hogy abból a keresztkultusz részletkérdései mellett az általános kultúrtörténeti összefüggések is világossá válnak. Mivel a népi gyógyászatban és az amulettekkel kapcso­latos szokásanyagban működő hatásmechanizmusok nagyrészt azonos feltételezéseken alapulnak, meg kell itt említenünk Münsterer egyéb, az amulcttkutatás problematikájá­nak közvetlen kiegészítéseként és továbbfejlesztéseként értelmezhető, a kötetben nem olvasható tanulmányait a népi gyógyászat különböző kérdéseiről. így például behatóan foglalkozott a népi gyógyászatban használt módszerek természettudományos eszközökkel megragadható alapjaival, érvényességével és korlátaival, a pszichikai összetevők (szug­gesztív, traumatikus élmények stb.) és a természetes terápiákban ma is alkalmazott tényezők (böj 1 :, mozgás, intenzív társadalmi kapcsolatok stb.) szerepével. E tanulmányok bibliográfiai adatait a kötet részletes irodalomjegyzéke tartalmazza. Tüskés Gábor Palmer, R. : The Studio of Venice and its graduates in the sixteenth century. Contributi alia storia deirUniversità di Padova. 12. Edizioni Lint, 1983. 204 p. A padovai egyetemtörténeti sorozat 12. köteteként megjelent munka a velencei Studium Generale történetét írja meg, angol nyelven. Mint tudjuk, Velence reprezentatív tudomá­nyos központja a közeli Padova egyeteme volt, ám emellett már a 14. század végén, magá­ban a kereskedővárosban is működött egy felsőfokú képzést adó intézmény, a Studium Generale. Ennek keretében a napóleoni háborúkig mintegy 1600 tanuló szerzett tudomá­nyos fokozatot, köztük oly neves tudósok is, mint Cardano, Mercuriale vagy de la Monte. A kötet bevezető tanulmánya a Studium Generale felépítését s történetét elemzi, bepillan­tást engedve az egyes kollégiumok közti küzdelmekbe, a tudós intézmény anyagi ügyletei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom