Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
ADATTÁR - Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek Kitaibel Pál útinaplóiban (1796—1817)
Jegyzetek 1. Arany Gyekor: a növény sárga hagymáit — innen a neve — a borba téve igen hamar erős ecetet kapnak. 2. Typha latifolia: gyökereinek bele igen édes lisztet tartalmaz; a hajtások tövét lehámozzák és fehér, édeskés belüket kenyérrel eszik. Ugyanígy a kákáét is. A gyékényleveleket hordórések tömítésére használják. A Typha angitstifolia leveleivel háztetőket fednek: alsó részükkel lefelé fordítva. A gyékénnyel fedett háztetők szépek és tartósak: 20 éven túl is kitartanak. 3. Tilia cordata: büdös hársfa a neve, mert héjkérge alatti nedve kellemetlen szagú, ellentétben az édes hársfával (T. tomentosa ), amelynek nedve édes ízü és ezért a szarvasmarha is szereti. Az édes hársfa kérgét a szőlő kötözésére is használják. 4. Holcus saccharatus: termesztik takarmányul a lovak részére, melyek azonban erősen izzadnak tőle. 5. A csádét háromszor is kaszálják, első alkalommal májusban. 6. Egyes sások (csati, kotu-fű) leveleit szőlőkötözésre használják. 7. A kapadohányt a parasztok saját használatra vetik [szemben a sokfelé említett — állami monopóliumot képező — termesztett dohánnyal: „Tobak"]. 8. Amarant hu s retroflexus : az egész országban disznók takarmányául szolgál, Sau-Gras, SauKraut, Disznó-fű néven ismerik; disznók hizlalására is gyűjtik. Amíg fiatal és vékony, a bárányok is megeszik, de ha sokat falnak belőle, az erősen felfújja őket, és gyakran el is pusztulnak tőle. — [A diszneparéj európai elterjedésének kezdetét homály fedi. Linné az Amerikából kapott növényt 1753-ban írta le, és talán botanikus kerti termesztésből kezdett Közép- és Dél-Európában terjedni. Pozsonyból Lumnitzer 1791-ben említi, korábbról pedig mindössze két francia adat ismeretes (1783 és 1789). A növény 1760 és 1790 között azonban tömegesen elterjedt hazánkban, amit igazol az is, hogy népi neve is volt. Kitaibel az 1790-es évektől közönségesnek mondja, 1808 körül pedig Ukrajnában Marschall Bieberstein is. Másutt Európában csak 1820 után említik a terjedését.] 9. A fagyai borban főtt leveleit sebekre teszik. 10. Farkasalma: marhák lupus-os bőrbetegségeinél tejben, ecetben, borban főzve használatos. A leveleit zúzott sebekre, valamint orbánc esetén használják, miután a beteg bőrt forró borral lemosták. 11. Scrophu aria nodosa: száraz leveleinek főzete a megfázásos torokgyulladást gyógyítja. 12. Forrasztcfű vízben főtt herbájával külső sebeket, csontrepedést és belső repedéseket véltek orvosolni. 13. Cerinthe minor: a juhok és marhák tejét kékre, a vajat viszont szürkére festi (a vaj kifőzéssel ezt a színét elveszti). A növény sárga virága szárításkor kék színű lesz. 14. Gel va: a szilfa-tönköt, amelyen ez a gomba nőni szokott, pincében helyezik cl és gyakran öntözik, miáltal tömegesen terem. 15. Az Asphodelus gyökereit télen a dísznek fogyasztják, a teheneknek pedig a tejhozam növelésére adják lóherével. A növény gyenge hajtásait a birkák fogyasztják, nyáron a sertéseknek pedig nincs is szükségük más takarmányra. 16. Geranium sanguineum: forrázatával dagadt lábakat gyógyítanak. 17. Egy méhész szerint aki ezt a közelben vadon termő növényt kertjében ültette — a Tamus gyöktörzséből zsírral kenőcsöt készítenek, mely bénulások és zsugorodások esetén igen jó hatású. 18. Nagyvárad környékén a Valeriana herbáját és gyökerét, továbbá a Lilium martagon hagymapikkelyeit a teheneknek adják tejszaporítás céljára. Úgy mondják, hogy ettől a tej sűrűbb és sárgább lesz, a vaj is sárgásabbá válik. 19. Veratrum nigrum összedörzsölt gyökereit zsírral keverve börbajok elleni kenőcsként használják. A lóherébe keveredett levelei a tyúkokat elpusztítják. 20. Ha a Clematis recta összedörzsölt leveleit az orrba dugják, az tüsszentést és orrvérzést okoz; friss levelei pedig hólyaghúzók. 21. Az „iveg-szárú-fű"' igen találó megnevezés, mivel e fajnak csőforma szárai teljesen üvegszerűen áttetszőek. A növény egyébként is gyakran vízesések mellett nő, ahol a levegő telítve van
