Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Szlatky Mária: Dudith András (1533—1589) humanista philologus levelezésének orvostörténeti jelentőségéről
séklet és békesség. Nem csatlakozom egy szektához sem, senkinek nem vagyok terhére, hát miért gyötörnek ? Maguk között nyugodt lélekkel eltűrik és még a legmagasabb polcra is felsegítik a bújálkodókat, házasságtörőket, s ami a legborzalmasabb, a mocskos szodomitákat és más, a gonosz élvezetek és bűnök minden fajtájával elborított barmokat, már nem is mondanám őket embereknek; engem, egyetlen tiszteletre méltó és példásan szemérmes asszony férjét, aki istenfélelemben, becsületesen és tisztességesen élek, nem tudnak elviselni?" 13 Ez a levélrészlet nyilván mutatja, hogy az üldöztetés és kiátkozás mélyen sértette Dudith Andrást, egy későbbi leveléből idézett részlet viszont azt mutatja meg, hogy tettét sohasem bánta meg, hanem önérzettel vállalta minden következményeivel együtt: „De én nemcsak nem fogok sohasem fáradozni, hogy ezt a kiközösítést megszüntessék, hanem örülni fogok mindig, hogy elhagytam a gonoszoknak azt az egyházát, amelyben a szemérem szemérmetlenség, a tisztaság bűn." 1 * Visszatérve azonban diplomáciai tevékenységére, az 1570-es években ez jórészt Báthori István lengyel királlyá való koronázása elleni korteskedésben és küzdelemben telt el. Báthorival már első itáliai tartózkodása idején megismerkedett, már akkor is inkább ellenséges mint baráti viszony alakult ki közöttük. A királyválasztás idején e személyes ellenszenv már elvi és politikai ellentétté növekedett. Dudith András a törököt tartotta Európa számára a legveszélyesebb ellenfélnek, így Báthorit, aki részben a törökök támogatását élvezte, árulónak érezte. Cratohoz intézett, 1576. máj. 16-án kelt levelében így írt: „Azt az álnok és mocskos török rabszolgát, aki a mi örök gyalázatunkra a királyi széken ül, nem csak nem fogom elismerni királynak, hanem erőmhöz mérten küzdeni is fogok ellene." 15 E felfogása érthetővé teszi, hogy 1573-ban, amikor Báthori Istvánt lengyel királlyá választották, Dudith András második feleségével, a tarnovi gróf özvegyével, Zborovi Erzsébettel együtt elhagyta Lengyelországot. Előbb Sziléziában, Bielitzben, majd paskaui birtokán élt családjával. Rudolf morva bárói címet és jogot adományozott neki. E csendes és munkás évek után, 1579-ben visszatért Boroszlóba, ahol ugyancsak csendes visszavonultságban élt. 16 Barátaival, a kor jeles humanistáival levelezés útján tartotta a kapcsolatot. E levelek jórészt nyomtatásban is megjelentek korabeli vagy később összeállított különböző gyűjteményekben, s máig tanúskodnak szerzőjük széleskörű műveltségéről, érdeklődési köréről, felvilágosult szelleméről. TERMÉSZETTUDOMÁNYOS NÉZETEI 1579-ben Bázelben jelent meg először, majd még számos kiadást ért meg az a műve, amelyben a legtisztábban és legösszefüggőbben foglalta össze természettudományos vonatkozású nézeteit. Címe : Commentariolus de cometarum signification, azaz Rövid kommentár az üstökösök jelentőségéről. 1,7 E levélformában írt, s Johannes Cratohoz intézett kis 13 Dudith levele Commendoni bíboroshoz, idézi Réti E. : Nagy magyar orvosok. Bp., 1959. 37. 14 Levél Cratohoz 1574. ápr. 19. idézi Réti i. m. 37. 15 idézi Réti i. m. 38. 16 Szádeczky L. : L'élection d'Etienne Báthori. Bp., 1887. 17 A „Commentariolus" első kiadása: Andr. Duditii viri Clariss. de Cometarum significatione commentariolus, in ea re vanitas refutatur. Addidimus D. Th. Erasti eadem re sententiam. Basiliae, Petri Pernae, 1579.; fordítása és szövegközlése: Mátrai László: Régi magyar filozófusok. Bp., 1961. (Az idézeteknél e mű adatait közöljük.)
