Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása

ENGEL GÁBOR (1852 - 1935) KÓRHÁZIGAZGATÓ ÉS ÖNÉLETÍRÁSA G A A L GYÖRGY ^A. családi iratok közt egy sűrűn teleírt kockás fedelű négyszögletű füzetben maradt fenn dr. Engel Gábornak, a kolozsvári Karolina Országos Kórház utolsó igazgatójának az 1930-as évek elején írt önéletírása. Mindeddig nem került nyilvánosság elé, pedig tartalma két szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt családtörténeti bevezetője generációkra visszamenően orvos- és gyógyszerész-ősök emlékét idézi, másrészt Engel tanulóévei során egy évtizedig tanúja és résztvevője volt a budapesti, majd négy évtizeden át a kolozsvári orvosi-egyetemi életnek, annak a korszaknak, amikor a sebészet, valamint a szülészet-nőgyógyászat megújult, az életmentésben csillogó eredményeket mutatott fel. Az önéletírás főleg Engel tanulóéveit, kolozsvári letelepedését, pályakezdését részletezi az 1890-es évek végéig. Azután az orvostörténeti adatok meggyérülnek, inkább egyre gyarapodó családja sorsával foglalkozik. Saját orvosi sikereire alig-alig utal, bizonyára úgy gondolhatta, hogy ezekről méltó képet nyújt több mint ötven cikke és tudományos dolgozata.

1 Az önéletírás Engel diákkorától vezetett naplói és kiadásibevételi jegyzetei alapján készülhetett. Ezekben minden betege, orvosi beavatkozása szerepelhetett, s bizonyára ezekből merítette adatait néhány tapasztalatát összegező, statisztikai kimutatással alátámasztott dolgozatához. Máskülönben az önéletírásban utal rá, hogy néhány évről nem találja feljegyzéseit. A visszaemlékezéseknek címet nem adott, s azt sem jelöli meg, hogy milyen céllal készült a munka. Úgy tűnik, mielőtt jegyzeteit megsemmisítette volna, túl a nyolcvanadik életévén, számvetést készített, mi az, ami emlékezetre méltó családja és maga múltjából. ÖSZTÖNZŐ CSALÁDI HAGYOMÁNYOK Az Engel család egyik őse, Mihály 1582-ben vallási üldözés miatt vándorolt Elzászból a Szepes megyei Krompachba, az akkoriban alapított hét bányaváros egyikébe, s bányászatból élt. A család rézbányáját 1864-ben adták el, mert nem jövedelmezett. Ennek a Mihálynak a dédunokája, Engel József György (1670—1727) Alexi Zsófiával (1680—1774) kötött házassága révén került Lőcsére, ahol iskolamester volt. Nyolc gyermekük közi Jakab Keresztély (1717—1793) már németországi egyetemeken tanul, gyógyszertárat alapít Lőcsén, városi szenátornak is megválasztják. Felesége, Genersich 1 Ezek többsége különnyomatban is megjelent. A magyar nyelvűek egy részét felsorolja Szinynyei József: Magyar írók élete és munkái c. műve II. (Bp., 1894.), valamint a Magyar életrajzi lexikon III. (Bp., 1981.) kötete.