Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása

Anna (fi811) szintén neves szepességi család sarja, talán éppen a környék flóráját kutató Genersich Sámuel (1768—1844) lőcsei városi főorvos nagynénje, s ilyenformán rokona az 1870-től Kolozsvárt tevékenykedő Genersich Antal kórboncnoknak, orvosprofesszornak és kutatónak, valamint Genersich Gusztáv első kolozsvári gyermekgyógyász egyetemi tanárnak. Engel Jakab Keresztély öt gyermeke közül a legidősebb és a legfiatalabb fiú vált híressé. Az elsőszülött, János Jakab (szül. 1749. május 8.) a heveny betegségek felismeréséről és gyógyításáról írt és 1773-ban Pozsonyban kinyomtatott disszertációjával

2 nyert orvosdoktori fokozatot, s még attól az évtől Kézsmárk városa alkalmazta orvosként, majd főorvosként, utóbb Szepes megye főorvosául is megválasztották. Nem rég került elő munkásságának egy, a városi tanács készítette, 1785-ben kelt hatpontos méltatása, értékelése, mely rámutat: „ennek a férfiúnak legkitűnőbb bizonyítványa maga a jó hírneve, mely nemcsak Szepesben terjedt el, hanem messzebb fekvő vidékeken is, mely szerént tisztét a legjobban látja el". Betegeit fáradhatatlanul látogatja naponta háromszor, de ha szükséges, éjszaka is. Örömmel segít a szegényeknek, saját költségén készíttet nekik gyógyszereket (tehát jó ember és jó keresztény is!). A már haldoklókat visszatéríti az életbe. A váratlan baleseteknél is gyors segítséget nyújt, bábákat képez, levágandó állatokat vizsgál meg. Minden szempontból tökéletesen látja el hivatalát. Byen érdemek mellett pár írása is megjelent,

3 s mindezek érdemessé tették arra, hogy I. Ferenc 1792 júliusában gyermekeivel és öccsével együtt magyar nemességet adományozzon neki. A latin nyelvű nemeslevél

4 hosszasán sorolja fel Jakab János orvosi érdemeit, melyek a fentiekkel megegyeznek. Cornides Johanna Zsuzsannától — ki rokona volt a történész és heraldikus Cornides Dánielnek — született idősebbik fia, Pál (1779—1859) kézsmárki polgármester, kisebbik fia, Imre (1791—1867) katonatiszt lett. A nemeslevél csak egy rövid bekezdésben emlékezik meg János Jakab öccséről, az Erdélyi Udvari Kancellária különös szorgalmával kitűnt fiatal gyakornokáról, János Keresztélyről. Pedig Engel János Keresztély (1770—1814) válik a család leghíresebb tagjává. Lőcsén és Pozsonyban végzi iskoláit, Göttingenben Schlözer tanítványaként az egyetemet, s 1791-ben áll be gyakornoknak a tudománypártoló Teleki Sámuel vezette Erdélyi Kancelláriára. Miközben a hivatalos ranglétrán lassan emelkedik — könyvvizsgáló, udvari fogalmazó, evangélikus konzisztóriumi tanácsos, végül 1812-ben udvari titkár lesz —, mint történész tesz szert hírnévre. A délkelet-európai történelmi kutatás megalapozójaként tartják számon, a göttingai, prágai, erfurti, müncheni, varsói, harkovi és bukaresti egyetemek és tudós társaságok választják levelező vagy tiszteletbeli tagjuknak. Tíz kötet történelmi munka, köztük Magyarország története öt részben, valamint számos alapvető tanulmány maradt utána.

5 2 Dissertatio inaug. medica sistens animadversiones circa praecipua in morbis acutis usitata remedia. Posonii, 1773. 3 Vö. Hogyan méltatta Kézsmárk városa Engel János Jakab orvosi működését? Comm. ex. Bibi. Hist. Med. 37 (1965). 293 — 295. írásai felsorolása megtalálható Szinnyei idézett művében. Szinnyei tévesen adja meg születése és halála időpontját, ezek a saját édesapja, Jakab Keresztély adatai. A család leszármazási tábláját lásd: Pálmay József: Marostorda vármegye nemes családjai. Marosvásárhely, 1904. 42 — 43. 4 Részlegesen közölte Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei. 6. kötet. Bp., 1940. 325-326. 5 Művei jegyzékét lásd Szinnyeinél. Életpályáját és munkásságát Thallóczy Lajos mutatta be: Johan Christian von Engel und seine Korrespondenz. Ungarische Rundschau für historische und soziale Wissenschaften. IV. 1915. 247 — 385.