Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Tamáska Péter: Tormay Károly jelentése Pest közegészségügyének 1852. évi helyzetéről
A Rókusban „...6067 beteg ápoltatott összesen, s eszerint 89-cel kevesebb, mint a múlt évben. Ezek között volt 189 szülőnő, 212 csecsemő, 92 elmekóros és 5574 külön betegségekben szenvedő. Meggyógyult közülük 4536, javulva elbocsáttatott 317, meghalt 725, e szerint további ápolás alatt maradt a jelen évre 489." (1853-ra.) A mortalitás tehát majdnem 12 százalékos volt. „A kóralakokat illetőleg a bujakór, fájdalom, ez évben is túlnyomósággal bírt, miután 1228, s e szerint minden 5-ik beteg bujakóros volt." A vérbajosok nagy száma nem mond ellent ama megállapításunknak, hogy Pest polgárai csendesen és erkölcsösen éltek, inkább a kórral szembeni tehetetlenséget jelzi, nem is beszélve arról, hogy a kórházban ápoltak közül „csak 1215 volt pesti, a többi vidékről, vagy a koronaországokból származott. E szerint ezen polgári kórház egy általános kórház helyét pótolja" — állapította meg Tormay. A halálokokat tekintve „különféle lázakban" és tüdőlobban hatvanötén, gümőkórban százkilencvenketten, hagymázban (hasi tífusz) nyolcvanketten, vízkórban pedig hatvanötén haltak meg. A mai statisztikákban oly előkelő helyet elfoglaló gyomorrákot négy, a gutaütést hét halálesetben állapították meg. „Az ápolási napok száma a lefolyt évben 171 579 napot tett ki, szokatlanul nagy volt, e szerint egy betegre általánosan 28 ápolási nap esett, az elmekórosokat, s a sok bujakórosokat is beleszámítva. A gyógyítási költség egy betegtől egy napra 22 X U kr-ra ment, e szerint egy beteg 10 Ft s 23 kr-ba került pengőben. Ápolási és gyógyítási díj 16 pkr-jával csak 2425 betegtől került be, melyeknél 252 Ft s 36 kr tiszta veszteség. Ha a be nem fizetett ápolási költségek a lefolyt három évről, azután pedig évenként három negyede behajtatnék az egész összegnek, akkor polgári kórházunk a legjobb lábon állana, benne a betegek az alapítványok kamataiból s a begyülő ápolási díjakból a legjobban ápoltatnék, s a reájuk fordított költségek egészen fedeztetnének..." A kórház veszteségét és hiányzó tőkéjét a város költségvetéséből fedezték, noha a város állandó pénzhiányban szenvedett. 27 Összehasonlításul, a szegény gyermekek kórházában 12 Ft 20 kr, az izraelita kórházban 13 Ft 40 kr, a szegények ápoldájában 2 Ft 21 kr esett egy betegre, de ezekben az intézményekben az ápoltak száma — 973 fő — még az ötödét sem érte el a Rókus kórházénak. „A kerületi főorvosok által ápolt betegek összes száma... 5680-ra ment...", a dolog- illetve a fenyítőházban, valamint a megyei és a városi börtönben 1122 beteget ápoltak. Egyértelmű tehát a Rókus kórház központi szerepe a város egészségügyi ellátásában a múlt század ötvenes éveiben, hiszen a hivatalból ápolt 13 842 beteg közül majd minden második ott kapott orvosi ellátást, s csak az ápolási napok alapján számított 8406 forint is jelentős összegnek számított abban az időben, amikor a jobbágy telkek megváltására előirányzott előleg telkenként csak harminc forintot tett ki. 28 Az utóbbi ráadásul alacsonyabb értékű papírpénzben volt számolva, míg Tormay pengő forintban, azaz ezüst valutában 29 adta meg adatait. Az orvosi ellátást tekintve az „orvostudorok" és a sebészek száma 217, a bábáké 169 és a gyógyszerészeké 13 fő volt, ezen kívül még 9 állatorvos működött a városban. Megoszlásukat tekintve: „...a belvárosban lakik 71 orvostudor, 14 sebész, 3 állatorvos, 30 bába, s van 3 gyógyszertár. A Terézvárosban lakik 30 orvostudor, 21 sebész, 2 állatorvos, 82 bába, és van 4 gyógyszertár. A Józsefvárosban lakik 10 orvostudor, 6 sebész, 2 állatorvos, 25 bába, s van egy gyógyszertár. A Ferenczvárosban lakik 2 orvostudor, 2 sebész, 1 állatorvos, 17 bába, s van 1 gyógyszertár, és itt áll az orvos-személyzet legcsekélyebb számból. 27 Török i. m. 68. 28 Hóman Bálint —Szekfű Gyula: Magyar történet. V. köt. Bp., 1936. 446. 29 Rádóczy Gyula : Az osztrák — magyar monarchia pénzügyei a XIX. század második felében. A Magyar Numizmatikai Társulat Évkönyve. 1972. Bp., 1972. 46.
