Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Tamáska Péter: Tormay Károly jelentése Pest közegészségügyének 1852. évi helyzetéről
Az erősebb nem halálozási számai sem megnyugtatóak: 1000 női halálesetre 1117 férfi haláleset jutott. Török Pál szerint „az egykori statisztikus... számítja a valószínűleg vidéki cselédlányok törvénytelen szülötteit, de a halálozásoknál levonásba veszi a föltehetőleg vidékről származók egy részét, ilyen izzadtság árán sikerül önmagával elhitetnie, hogy a Pesten szülöttek száma mégis csak nagyobb a Pesten megholtakénál". 22 A „gyilkolás" rovat is üresen maradt, s mindössze két kivégzés szerepel: mindkettő kozmetikázásra utal. Szót kell ejtenünk a zsidóság demográfiai térhódításáról is, amelynek során a pesti diaszpóra az 1848. évi 10 029 főről 1852-re 12 708 főre emelkedett, s számarányuk a helybeli lakosságon belül 15 százalékra, az összlakossághoz viszonyítva pedig 10 százalékra nőtt. A főváros egészére vetítve számuk az 1848. évi 18 265 főről 1852-re 22 118 főre duzzadt. 23 Dinamizmusuk kiáltó ellentétet képez az egy évszázaddal előtte még oly életerős görögkeleti kereskedőréteg hanyatlásával. Az újszülöttek számát tekintve a legnagyobb és legnépesebb Terézváros állt az élen 1442, a második helyen a Józsefváros 1048 és a harmadikon a túlzsúfolt Belváros volt 875 élveszületéssel. Mindent összevetve úgy tűnik, hogy a város lakossága — a népesedési adatok tükrében — 1852-re túljutott a forradalmi idők és az új rend okozta krízisen. A „közintézetbeli betegápolás" különös jelentősége — az ország elhanyagolt közegészségügyi helyzete s a nagyszámú idegen miatt — abban rejlett, hogy nem pusztán helyi, hanem regionális, sőt országos igényeket is ki kellett elégítenie. A társadalombiztosítás előfutáraiként utalták betegeiket a Rókusba a céhek, a téglagyárak és a vasutak, a támasznélküli szegényeket pedig a város és a rendőrség. A Rókus betegeinek — amely a maga 500 ágyával a város legnagyobb polgári kórháza volt — alig 10 százaléka volt magánfél. 24 Elég nagyszámú orvosi kar küzdött a betegségek ellen, az egykorú statisztikus mégis mentegetőzni kénytelen a halálozás borzalmas aránya miatt. „A kórházi halottak jelentékeny része a vidékről idevándorolt hajléktalanokból került ki", mintha bizony a vidékről idejövök zöme nem a javakorabeli munkakeresőkből állott volna. 25 A pesti kórházak és az orvosi kar klinikája meglehetősen szűkös anyagi körülmények közt működtek, modernizálásuk épp az abszolutizmuskori változásokhoz — így az 1851-es egyetemi reformhoz — kötődött. Az „általános kórállapot" az 1852-es évben kielégítő volt: „Amilyen csekély volt a lefolyt évben a betegek száma, éppen oly szelídnek mutatkozott a kór alakok rohama s folyamata... Január elején a járványos jellem a csorvás volt, később csúzos-hurutos, amely egész június közepéig tartott, ekkor megint csorvás állapotba ment, s így maradt szeptemberig, amidőn az idő változékonysága, kivált a sok esőzések következtében újból csúzos-hurutossá vált, s úgy maradt az év végéig." A korabeli orvosi szóhasználatban a csorvás láz gyomorhurutot jelentett, 26 majd csúzos, azaz izomfájásos és hurutos panaszok léptek fel. Ha elfogadjuk Tormay közlését, hogy járványról volt szó, akkor egy kisebb influenza járvány lefolyását tételezhetjük fel. 22 Török Pál : Pest-Buda 1850-ben. Bp., 1937. 107. Érdekes Török Pál kritikus megjegyzésével kapcsolatban a 44 ezrelékes születési és a 40 ezrelékes halálozási mutatókat a 130 évvel későbbi magyarországi adatokkal egybevetni: az élveszületések 1982-ben 12,5, a halálozások pedig 13,6 ezreléket tettek ki. (Semlyén István: Ember és emberiség a népözön korában. In. -.Korunk évkönyv, 1983-84. Kolozsvár, 1983. 213-214.) 23 A székesfőváros múltja és jelene számokban. Bp., 1934. 104. 24 Török i. m. 106. 25 I. m. 107. 26 Bugát Pál —Schédel Ferenc: Orvosi Szókönyv. Pest, 1833. 18. (Csórva =febris gastrica).
