Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: Magyar—francia orvosi kapcsolatok a 18. század végéig

MAGYAR FRANCIA ORVOSI KAPCSOLATOK A 18. SZÁZAD VÉGÉIG S\ 19. századig Magyarország földrajzi fekvése egyáltalán nem kedvezett a Magyarország és Franciaország közötti állandó és szorosabb kapcsolatoknak. Még más tényezők is közrejátszottak : a magyar királyi udvar kapcsolatai Olaszországgal, mely nagy számban vonzotta oda a magyarországi orvostanhallgatókat, akik olasz egyetemeken végezték tanulmányaikat és viszont, Olaszország látta el számos orvossal Magyarországot. Később, a mohácsi csata után Magyarország három részre bomlott fel: A Habsburg uralom alá került északi és nyugati részek, a török hódoltság területére és a független erdélyi fejedelemségre. Ezen idő alatt a német területek és még inkább az Olaszországgal való kapcsolatok olvasztották magukba a külföldön tanulni szándékozó orvosjelölteket. Ezért ebben az időben nem lehet magyar—francia orvosi kapcsolatokról beszélni, csak arról, hogy magyar földön itt-ott egyes orvosok vagy gyógyító papi személyek jelentek meg, akik eljutottak erre a számukra távoleső vidékre, vagy csak egyének alkalmi kapcsolatairól. A helyzet megváltozni látszott, amikor a párizsi egyetem kezdte odavonzani a magyarországi orvostanhallgatókat. De számuk csekély volta megakadályozta a Magyarországgal való kapcsolatok mélyebbre ható fejlődését. Végül tekintetbe kell venni a francia szerzők kiadta orvosi müvek elterjedését Magyarország területén. A 13. században történik említés először egy francia eredetű orvos működéséről magyarországi területen: Johannes Gallusról, a ferencesek rendjének priorjáról, kolostori elöljárójáról. A nevezett rokonságban volt a francia királyi családdal. Szepesolaszin lett eltemetve és sírját hosszú időn át keresték fel a kegyes vándorok-betegek, akik itt remélték egészségüket visszanyerni. Sőt a kegyes hagyomány úgy tartja Johannes Gallusról, hogy több esetben halottat is életre támasztott.

1 Ennek a papi orvosnak a megjelenése ebben az időben valószínűleg egyedülálló esemény volt — 1240 körül halt meg —, és szereplése inkább az egyházi szférába tartozik mint az orvosiba, annyival is inkább, mert a középkorban elég gyakran egybeesett a kétféle hivatás. A Gallus elnevezés, mely franciaországi eredetre vall, és hogy az az illető orvos személyneve után volt feltüntetve, arra jogosít, hogy feltegyük, minden ilyen esetben tényleg francia származású orvosról volt szó. Egy esetben azonban rejtély előtt állunk: Mátyás uralkodása alatt említés történik egy orvosról: Christophoru Gallus, Medicus, ám sírfelirata szerint, melyet Weszprémi István DUKAZÓLYOMI NORBERT 1 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. III. köt. Bp. 1931, 62. sz.