Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: Magyar—francia orvosi kapcsolatok a 18. század végéig
őrzött meg részünkre, úgy tűnik, hogy egy francia személyről van szó, aki azonban Olaszországban született 2 : Italica gente natus.. .Nomine Christophorus cognomine Gallus, Hic iacet, Bixi progenuit (Epigrammata 251). Egy másik „Gallus" — Emericus —, aki később élt, szintén Weszpréminél található, sőt magyarosított alakjában: Francia Imre. Ugyancsak pap volt, a dunántúli egyházmegyének a püspöke. Hogy ugyancsak művelte a gyógyítás tudományát, arra abból lehet következtetni, hogy utódja is egyúttal orvos volt: Sellyei Balog István, aki 1692-ben halt meg. 3 Végül 1602-ben működött egy Josephus Gallus (Weszprémi szerint Galliae natus), orvos Brassóban. 1 * A 14. illetve 15. században találunk néhány hallgatót a párizsi egyetemen, akik ott az orvostudományokat hallgatták. A 13. század óta a párizsi egyetem hallgatói négy csoportban tömörültek: a franciák, a Piccardiából, a Normandiából származók és az angolok; az utóbbi csoport a 15. századtól kezdve felvette a „Németek" elnevezést. Magában foglalta az angolokat, skótokat, íreket, németeket, németalföldieket, skandinávokat, szlávokat és a magyarokat. 5 Nagyon gyér adataink vannak a valószínűleg magyarországi származású személyekről. Például a név szerint fel lehet tételezni, hogy Johannes (János) Kun Magyarország kunok lakta területéről származott. Neve az 1428—1432-es években jelenik meg. Valamivel előbb, 1401 és 1421 között a Johannes Boetii de Dacia nevére bukkanunk, aki feltehetően Erdélyből származott. A Dacus vagy Dacii kifejezés több ízben is van említve E. Wickersheimer alapvető müveiben a párizsi orvostudományi kar történetéről és annak hallgatóiról." Másrészt tudomásunk van arról, hogy Eckehardus Winsberg (Ventimontanus, meghalt 1504-ben), akit Aeolides de Bale melléknévvei is illettek — tehát a svájci Bázelből származott —, 1472-ben a párizsi orvostudományi karon bakkalaureus volt, és később Magyarországon működött, ahogy ezt a sírfelirata bizonyítja, amelyet nekünk Celtes Konrád, a neves humanista őrzött meg: „Pannóniáé regi piacúit mea Candida virtus. . . Inter Pannonios stant mea bust a viros. .. " Ezen szöveg szerint udvari orvos volt Mátyás vagy II. Ulászló király udvarában. 7 * A 15. századba kell helyezni a francia orvosi irodalom hatásának első jelét. A kalocsai érseki könyvtár őriz egy díszkötésű kéziratot Guy de Chauliac-tól (élt kb. 1298—1369). Címe Chyrurgiale, és 1360-ban kelt. Ugyanott található két orvosi kézirat — az egyik -Weszprémi, István: Succincta Medicorum Hungáriáé et Transsilvaniae biographia. Viennae, 1781. Cent. II. Pars 1. art. 15. :t Weszprémi i. m., IV. 92. 1 Magyar-Kossá i. m., 1099. sz. 5 Wickersheimer, E.: Les médecins de la Nation Anglaise ou Allemande de l'université de Paris aux XIV'et XV*siècles. Paris, 1913. 8 Wickersheimer, E.: Comentaire delà Faculté de Médecine de VUniversité de Paris (1395— 1516). Paris, 1915. 7 Magyary-Kossa i. m., III. 257.
