Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon
vagy optikai hatásmód szerint hajszálpontosan működő gépek törvényeit az élő testekre alkalmazni. Ha ezt tennénk, úgy az organizmus és mechanizmus fogalmak örökre zavarosak maradnának." Az „organikus" meghatározásánál pedig Stahl a hippokratészi physishez és az arisztotelészi entelechiához nyúlt vissza. Szerinte a szervezetben a lélekprincípium munkálkodik, részben tudatosan, részben öntudatlanul. Ez az anima azonban szoros egységet alkot a test anyagával, attól elkülönítetten nem képzelhető el. Vezérli a szervezeti működéseket, megvédi a szervezetet a felbomlástól, mely rögtön bekövetkezik, ha a test— lélek kapcsolat megszakad. A betegségek reakciókként foghatók fel, melyeket az anima a megbetegítő anyagok eltávolítására idéz elő (pl. a lázak). A lélek minősége kivetül a test kvalitásaira (temperamentumok). Az új dinamikus vitalista magyarázatrendszer később ugyan terméketlen és káros spekulációknak alapjául szolgált, másrészt azonban értékes pozitívumai is voltak. Közös nevezőre hozta és leegyszerűsítette a tisztázatlan, részben misztifikált korabeli bioenergetikai fogalmakat (energia conservatoria, energia oeconomiae corporis, ens activum, robur partium, vis plastica stb.), megkönnyítve ilymódon tárgyszerű tanulmányozásukat. Igen lényeges és progresszív eleme az elméletnek, hogy a lelki energiaforrást a test anyagától elválaszthatatlannak tartja. Ilyen szellemben foglalt állást ebben a kérdésben Chr. Richter, az irányzat egyik neves képviselője. „Az anyag vagy a test oly mértékben kerül az egyesülés folytán a lélek vonzatába, azzal úgyszólván annyira keveredik, mint ha a lélek hússzerűvé vagy anyagivá, a test viszont lelkivé válna"*' Következésképpen hiba ezeket a dolgokat elkülönítetten szemlélni. Tévednek, akik „a testet az orvosi, a lelket a bölcsészeti, a szellemi életet pedig a teológiai fakultás illetékességébe helyeznék és kötnék meg". i8 A régi felfogás értelmében a betegséget mindig valamely heterogén anyagszennyezés vagy nedvkeringési anomália okozná. Stahl iskolája ezzel szemben leszögezi, hogy az egészséges emberben is szinte állandóan előfordul valamilyen dyskrasia, kisebb-nagyobb fokú „láz". Az egészség egyensúlya dinamikus, sohasem mozdulatlan. Richter szerint, „A pusztítás, a romlás és az elmúlás az emberi testben természetes, sőt szükségszerű, enélkül nem is létezhet és folytatódhat. A mozgás, mely fenntartja, bizonyos mértékig naponta öl, elsorvasztva valamit a testből, de mindig pótol és ki is javít valamit". Az egészség e dinamikus egyensúlyának fenntartója, az „oekonomia vitae" szabályozója pedig az anima. Szükségszerű, hogy a lelki mozgásokat megfelelő pihenés ellensúlyozza. Ez az élő természet egészére érvényes törvény. A nyugtalan kedélyű ember elfecsérli energiáit. A sok, de szétszórt cselekvés gyümölcse éretlen és kevés. A lélek nyugalmának orvosi jelentősége tehát ebben a gondolatmenetben kiemelkedő. A lélek „békéje" egyaránt eszménye volt a kor orvosának és a bensőséges pietisztikus lelki életet hirdető népszerű egyházi irányzatoknak, melyek hatása Stahlnál is érvényesült. A 17. századvég egyébként Európa-szerte a „pax animae", a „pax corporis" és hasonló indíttatású orvosi munkák időszaka. Ez részben a megelőző háborús megpróbáltatások hosszú korszakára jelentkező általános reakcióként is tekinthető. le Stahl, G. E.: Über den mannigfaltigen Einfluß von Gemütsbewegungen. Halle, 1695. XXII. köt. 50. 47 Richter, Chr. F.: Erkenntniß des Menschen sonderlich nach dem Leibe und natürlichen Leben. Leipzig, 1741. 80. 48 Uo. 412. 49 Uo. 470.
