Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

lásokat írja le és, hogy „gyakran megkísérté öt az öngyilkosság daemona is...", és „többszöri huzakodások és ellenszegülések után s a legdühösb rohamok gyakori kitérései közt. . . jutottunk Döblingbe. .. "

10

° Széchenyi akut psychosisának, amelyet korábbi idegorvosok igyekeztek a meghatározott elmekórképek valamelyikébe — legutóbb Schaffer az amentiába

100 — sorolni, lényege az izgalmi állapot volt. Nem gyakran, de depresszív thymopatháknál izgatott állapotokban előfordulnak delíriumok. Ezek jellemzői: figyelemzavar, illúziók, hallucinációk. A Széchenyi érzékcsalódásaira vonatkozó adatok nem oly részletesek, hogy akár azok jellegéről is nyilatkozhatnánk. Dc röviddel psychosisának kitörése előtt, amidőn augusztus 26-án a délvidéki küzdelemre vonatkozó aggodalmait feljegyzi,

107 legalábbis kérdéses, hogy a „látom" szót fizikai értelemben vegyük-e. Bizonnyal csak vizuális élmények voltak, és ezek is csupán változó foszlányokként. Nem tudjuk, nem hypnogog hallucinációk voltak-e. Képszerüek vagy pusztán emlékkép felidézések — Kandinsky értelmében vett pseudohallucinációk — voltak-e, nem deríthető ki, s az sem, befolyásolták-e psychomotilitását. Még az irodalomban emlegetett magyaróvári jelenetben sem kell feltétlen érzékcsalódás hatását keresnünk. Valódi téveseszméket nem találunk. Széchenyi psychosisa alkati alapon, izgató élményekkel kapcsolatosan alakult ki. Ilyen körülmények között neurotikus reakciók több mint mindennaposak, psychosisa azonban a ritkaságok közé tartozik. Ezért érthető, hogy a szakemberek véleménye sem egységes ezekről a psychogen psychosisokról. Széchenyi psychosisa bőséges alkalmat adott arra, hogy eredetét pusztán a külső tényezőkben keressék. A laikus magyarázat — Széchenyi megőrült, mert kétségbeesett hazája sorsa felett — már 1848. szeptember 3-án megjelenik a Figyelmező című napilap hírében. Érthető, hogy a közönséget igen meglepte annak a férfinak megbetegedése, aki olyannyira tevékeny volt, és eltekintve bizonyos szertelenségeitől, állandóan olyannyira komponáltnak látszott. Kovács Lajos a megbetegedést következőképpen magyarázza: „A magány, néhány álmatlanul töltött éj s étvágyának teljes megszűnése, a folytonos lázas tűnölődés pár nap alatt megérlelték a kórállapotot.. ."

108 A psychés tényezők mellett valóban jelentőséget tulajdoníthatunk a nyugtalan, rendszertelen életmódnak, beleértve a hibás táplálkozást is. S mindezt fokozhatta egyedülléte otthonában, mert családja augusztus 26-án elutazott Pestről. Arra vonatkozólag, hogy esetleg gyógyszerhatás szerepelt volna, nem ismerek adatot. Kereshetjük a magyarázatot ma, a tudatalatti mechanizmusok elméletének korában a „menekülés a betegségbe" fogalmában. Alapvetőnek azonban Széchenyi idegrendszere alkati labilitásának oly sok előzmény utáni legsúlyosabb megnyilvánulását kell látnunk benne. 105 Az utazás incidenseit Balogh nem, viszont az irodalom számtalanszor említi. A forrásokat illetően: Viszota Bp. Szle. i. m. 332. skk. ; Irodalomtört. Közi. 1934,44, 52. 146. ; Spira György: 1848 Széchenyije, i m. 322—324. 106 Az amentiát nem tekintjük okilag-kórszármazásilag meghatározott betegségnek, hanem csupán kóros tünetek bizonyos mértékig jellegzetes társulásának. De még mint ilyen sem egységes. Központi zavara a gondolkodás összefüggéstelensége. 107 "Schon in diesem Augenblick haben die Raitzen mit ihren Wagen die Offensive erfriffen.

.. ich sehe die Magyaren laufen; Stephan Károlyi et Co.gefangen.

. . " Döblingi hagyaték i. m. 1. 384. A szerb felkelés ekkor már régóta félelmetes probléma volt. 108 Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve, 1846—1848. Bp. 1889. IL 296—297. 3 Orvostörténeti