Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

vállalta el azokat az állásokat, amelyeket felajánlottak neki, mint például Vas vármegye főispáni állását, a kancellárságot, vagy a javaslatot, hogy jelöljék a koronaőrségre, sőt nádorságra. Szerepeltek-e ebben a magatartásban elégtelenség! érzések, avagy számítás irányította-e tartózkodását? Azt hiszem, nem kell kóros elégtelenségi érzést keresnünk. Önismerete temperamentumát alkalmatlannak találhatta arra, hogy maga körül pártot alapítson, amint elvként is annyiszor említette, hogy minden kérdésben saját elgondolását vallja, aszerint jár el, nem alkalmazkodik sem kormányhoz, sem ellenzékhez. Amidőn munkakörét a Helytartótanácsban elvállalta, a kormányzatnál is hangsúlyozta, hogy ezzel nem foglal politikai állást, és azonnal lemond, mihelyt olyasmit kellene tennie, ami meggyőződésével ellenkezik. Tartózkodását a pártvezetésre való törekvéstől, sőt néha a tárgyalásokban való részvételtől, felfoghatjuk mint cyklothym jellemébe szőtt schizothym vonást. Hogy ilyen keveredéssel számolnunk kell, említettük atyja jellemének vázolásakor. De lehet az is, hogy egyéb elfoglaltságait fontosabbnak találta. Paranoid illetve paranoiásnak

61 nyilváníthatjuk-e Széchenyi magatartását és fejlődését? Mindenki keresi embertársainak állásfoglalását személyiségével szemben. Ha ez túllépi az egészséges határát, kóros vonatkoztatási hajlamról beszélünk. De ilyennek jeleként Széchenyinek még néhány ritka megjegyzése is alig értékelthető.''

8 Pedig az honneur és az udvari-társaságbeli szokások, sőt a rendi tárgyalások szabályai közötti ellentétek valóban nem egyszer adtak alkalmat arra, hogy mellőzést, sőt megaláztatást érezzen. Akit annyi szemrehányás és vád ért — éspedig igen különböző oldalakról, igen különböző szempontokból — bizonnyal gondolhatott „üldöztetésre''''

69 anélkül, hogy ezt téves eszmének tarthatnók. A sokféle szóbeszéd hivatalos és nem hivatalos körökben megértetheti ilyesféle feljegyzéseit. Sokkal inkább foghatjuk fel nyugtalan kétkedésként, mint paranoid jelként azt is, ha mint fiatalember, akit pedig uralkodók hívnak asztalukhoz és színházi páholyukba, kiközösítettnek érzi magát.

70 Nem tűnik ki a Naplóból, minő lelki háttere lehetett annak, hogy akadémiai felajánlásáról csak azt jegyzi meg, hogy a kerületi ülésen beszélt, és hozzáfűzi „minden honfitársamat ellenségemmé tettem".

71 "Es ist nichts leichter, als bei geistig hochstehenden Menschen paranoide Merkmale aufzuweisen. Forscher, Erfinder, Künstler die von ihren Ideen. . . erfüllt sind.

. . können leicht für Paranoiker gehalten werden".

.. Diese Verhaltungsweisen nennt man im Spielraum des Normalen: innere Sammlung, starkes Interesse für eine Sache, Konzentration auf eine Aufgabe ; im Spielraum des Pathologischen: Wahnidee, krankhaftes Festhalten an einer Vorstellung, Absperrung von jeder Kritik, Narzismus

; Im Spielraum der Schöpferischen: leidenschaftliche Hingabe an eine Sache (der Wahnidee entsprechend), gesteigerte Phantasietätigkeit (den Halluzinationen entsprechend). . . Selbstaufopferung für eine Idee (krankhafte Besessenheit

Révész, G. : Talent und Genie. Bern, Franke, 1952. 321—322. *

8 "Sie glauben mich zu ärgern, dass sie nicht Stephan gesetzt haben." Naplók, Viszota kiad. i. m. III. 75. "—... will sich in Oedenburger Comität ein kleines Gütchen kaufen! C'est pour me garder de part de MJonsieur] Sedlnitzky." 1826. aug. 11. Uo. 83. — So oft mich der E[rz] //[erzog] sprach, fragte er " Wie geht es dem Széchenyi?" — So wie ich ahne, war dies nicht aus Interesse aber um zu erfahren, ob ich denn noch nicht todt sey". Naplók, Viszota kiad. i.m.V. 197. *

9 "Ist es kein Unglück sozusagen in seinem eigenen Vaterlande kaum nicht leben zu können — und von so vielen Verfolgungen dulden zu müssen — ... Ich fürchte mich nach Wien zurück — denn weiss der Himmel wie viele Erfndungen man auf meine Rechnung gemacht hat." 1821. aug. 4. Naplók, Viszota kiad. II. 199—200. 70 "»Man kennt mich allenthalben und weiss die Geschichte meines Lebens« deshalb jede Thür vor meiner verschlossen.

.. La mauvaise réputation pour avant coureur!. . . Ich muss mich aus der Gesellschaft zurückziehen. . . " 1822. máj. 2. Uo. 288—289. 71 Uo. 642 (németül) — Igen érdekes, de nem magyarázza meg Széchenyinek ezt az érzését: "A november 3.-i kerületi ülés után — írja a titkos rendőrség — a Széchenyi-féle reunióban új és