Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége
Hivatástudat és cyclothym tevékenységi hajlam együtt győzik le pesszimizmusát. 1,1 Idéztünk példákat arra, hogy ha nem vesz erőt rajta pesszimista hangulata, mennyire kritikus, mennyire világos szemmel nézi mind önmagát, mind a körülményeket. Önérzetes, álszerénység nélkül. Jellemző néhány feljegyzése. 1826. november 16-án alkotásainak sikert jósol. 152 1831. szeptember 7-én írja: „Csak nagy szerepet tudnék játszani, közömbösét nem" és öt nap múlva : „... Magyarországból aligha lesz többé valami. Én nem vagyok oka, — önérzettel mondom, volna még 12 ilyen, megváltoznék a dolog."® 9 Az anyagi sikerrel kapcsolatban megjegyzi: „Én csillogok — mindent magammal sodrok etc. — Mégis felette szerénynek érzem magamat, s oly végtelenül parányinak" (1846. július 4.). Világosan látja, hogy a „reformkorszak" az ő tevékenységéből fakadt és fejlődött ki. Önelégedettséget mégis nagyon ritkán érez." 4 Sőt önbizonytalanságot, néha társas kapcsolataira vonatkozóan is. 65 Sehol sem nyomja el objektív céljait a személyes érvényesülésre való törekvés, ami pedig a psychésen egészséges egyéneknél is elterjedt hiba, a psychopathák egy részére pedig különösen jellemző (geltungsbedürftige Psychopathen). Széchenyi érvényesülési törekvése a teljesítményre irányul. Szóhoz jut ön megítélésében az azonos psychés tartalmat kísérő ellentétes érzelmi színezet, az ambivalencia, ez a normális egyénnél is lépten-nyomon jelentkező élmény, amely psychopatháknál különösen kifejezett szokott lenni. Erősen ambivalens a népszerűség iránt. Erről egyrészt állandóan megvetően nyilatkozik, másrészt roppant érzékenyen hat reá, ha embertársai magatartásából mellőztetését érezheti ki. A népszerűtlenség, elhagyatottság különösen foglalkoztatja 1830-ban. Ahol mellőzöttnek érezheti magát, nem tudjuk, nem a mindennapi élet apróságai, véletlenei, személyes antipathiák, intrikák voltak-e az alapjai. De a népszerűtlenségtől való félelem nem befolyásolja nézetei nyilvánításában. „... Teljesen meg vagyok győződve, mikép nézeteim igen távul esnek a mai népszerű eszméktül, mert sem a nagy tömegeknek nem hízelegnek, sem túlságokra fel nem hívnak, és eképp jóakaróim (!) csekély számát tán méginkább gyérítendik" m Valószínűleg mind a psychológiának, mind a politikai történetírásnak van mit mondania arról az érdekes problémáról, miért nem állott Széchenyi párt élére, miért nem 01 " Arbeite fieissig — und mit Selbstgefühl — Stutzt man mir die Flügel — so gehe ich auf den Füssen; schneidet man die ab, so gehe ich auf den Händen; reisst man die aus — so krieche ich auf dem Bauch 0 . Naplók, Viszota kiad. i. m. I.V. 273. 62 "Es wird alles, was ich anfange, fortkommen — Jeder Saamen, den ich säe, wird aufgehen, meine Blume werden blühen, und Früchte tragen — Ich werde aber den Namen davon nicht haben können; denn um damit sie aufgehen, muss ich der Welt zu glauben machen — ein anderer Gärtner habe sie angebaut — Mir wäre der Neid — der Böse Wille gefährlich — Mich liebt man nicht:'' Naplók, Viszota kiad. i. m. III. 103. (;:! Uo. IV. 210. ill. 213. (németül) — ".. .egy angol azt írja ( 1829) Brunszwik Teréznek: »Lenne csak önöknek tíz olyan emberük, mint gróf Széchenyi István, "Magyarország felvirágoznék s egyike lenne Európa (számottevő) nemzeteinek."« Naplók, Zichy kiad. i. m. 203. 84 Érdekes módon ilyen megjegyzéseket folyamszabályozási utain találunk. A Tiszaszabályozás érdekében tett utazásában, 1846 nyarán, dicséri hogy az üléseket, mint elnök, kezében tartja. Friedreich i. m. I. 321; Naplók, Viszota kiad. i. m. VI. 420. fir> Ennek okáról tanúskodik: "Obschon ich dreist und von Natur aus unverlegen bin, so schwindet doch aWmeine Vernunft, meine Amabilität und einigermassen selbst meine Denkkraft, wenn ich nur leise ahnde, dass man mir kalt begegnen wird, dass man mich nicht liebt, und dass man sich gegen mich nur aus Grundsätzen der Erziehung artig und gut benimmt, und nicht aus natürlicher Herzlichkeit und Gutmütigkeit." Naplók, Viszota kiad. i. m. II. 79. fi(i Akadémiai beszéd. Munkáinak Török kiad. i. m. I. 384.
