Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége
tek, amint ez a phobia néven elkülönített kényszerérzésekre jellemző. Nem találjuk nála a phóbiának azt a sajátságát, hogy benne az érzésélmény túlnyomóbb, mint a gondolat, illetve a szavakban kifejezhető fogalom. A kényszerneurózisnak az a kritériuma, hogy a beteget a kényszerélmény gondolkozásában és cselekvésében gátolja, teljesen hiányzott Széchenyinél. Hypochondrias panaszai és nyomott hangulata nem korlátozták munkásságéit. o() És kérdés, vajon a gondolataihoz, eszmemenetének kifejtéséhez sűrűn társult gyötrő élmény nélkül is oly lenyűgöző erővel tudta volna-e feltárni eszmevilágát. Korán jelentkezik és Széchenyi egész tevékenységén végigvonul az elhivatottság tudata, amely parancsolja a törekvést az érvényesülésre. Már 1818. augusztus 3-án úgy véli, hogy értelmesebb és több a lelkiereje, mint a mindennapi embereknek. 07 1819. május 9-én panaszkodik hazája állapotáról és arra akar vállalkozni, hogy a fényhez közelebb jusson, 08 és 1825. augusztus 11-én: „. . . a szokások reformátora, ti j állapotok megalapítója szeretnék lenni". Mégis vissza-visszatér a kétség képességei felett: „... voltaképpen semmit sem tudok s a/apjában igen csekély ésszel és értelemmel bírok." Széchenyi elhivatottságtudatának megítélésekor tekintetbe kell vennünk azt a magatartási normavilágot is, amelyet társadalmi környezete sok nemzedéktől örökölt. Benne a XIX. század eleji arisztokrácia értékszemlélete testesült meg. Ennek a magatartásnak két hagyományos szabályozója: a kereszténység „conscience"'-a és a feudális eredetű „honneur":' J A lelkiismeret maga parancsolja a becsületet; de a honneur fogalmában benne van a környezet ítéletének tiszteletbentartása is. Ha az általános — talán elsősorban francia — meglátás szerint ehhez a mentalitáshoz hozzátartozott, hogy a feudális úr csak magára számíthat, mennyire élhetett ez a tudat a magyar főúrban, t,() akinek ősei századokon át saját hatalmuk őrzésével és gyarapításával egyszersmind nemzetüket is védelmezték ! Igaz ez a felfogás a Széchenyi-család felemelkedése idején már alig bírt aktualitással s inkább csak örökség volt Nádasdy Tamás, a Zrínyiek korából. Széchenyiben ez a hagyományként reá szállott lelkiismeretesség még átszövődött vívódásaival, minduntalan visszatérő önvádlásaival. Az honneur kapcsolja össze az általános emberi tulajdonságot, a személyes érvényesülési vágyat és a köztevékenységet. Embertársainak ítéletében ez a kapcsolódás éppúgy alkalmat ad az idealizálásra, a bálványozásra, mint a hiúság és az önzés vádjára. Az egyénnél pedig forrása lehet az ambivalenciának, a paranoid értékelésnek. Az elhivatottságérzésre vonatkozólag a psychópathologia két fő kérdése: nem nyilvánul-e cykloid túlzott önértékelés, vagy éppen schizoid-paranoid profetizmus ? Széchenyi köztevékenységében kötelességteljesítést lát; ezzel mint arisztokrata tartozik népének — amint főleg a Világban fejtegeti. "'"Jellemzi őt az 1828. nov 14-i bejegyzés: "Bin sehr leidend und kleinmütig — Arbeite aber ehrlich vorwärts. . Naplók, Viszota kiad. i. m. III. 271. : ' 7 Örökre érvényesül " Verstand und Gemüthskraft, und darum werde ich alle Jahre, wirklich mehr in die Mode kommen, denn von beiden habe ich mehr als gewöhnliche Menschen — indessen ich aber in allen andern ungeschickt bin. . . " Naplók, Viszota kiad. i. m. I. 236. 58 "Die kommende Generation soll — einen Schritt näher zum licht — 'das will ich unternehmen' — Ich weiss, sie werden mich hassen. . . und meine Asche zerstreut wird bald vergessen. .. " Naplók, Viszota kiad. i. m. I. 610. 58 Taine, H.: Les origines de la France contemporaine. 27. kiad. Paris, Hachette, 1921. VU. 153. m ". . . ich werde meine Religion und meine Ehre immer vor Augen haben. . . Sie überlassen mich mir ganz selbst, und ich hoffe zu zeigen dass sie keinen besseren erwühlen hätten können, auf meine Sitten Obacht zu haben, als mich selbst." Levelei szülőihez, i. m. 39. (kiemelések az eredetiben)
