Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete

— hogy a sváb általában összetartó, de ez átcsaphat bizalmatlanságba, túltengő faji önérzetbe, pereskedésre való hajlandóságba; - hogy a sváb általában élelmes, de ellentéteként lehet maradi vagy korlátolt is stb.

1. Eddig az általános megközelítések. A Völgységről szóló munkáknak az adott különös aktualitást, hogy itt alakult ki az ún. népies tenyésztők — kisgazdák — kezén a bonyhádi tájfajta szarvasmarha.

48 E néven az 1890-es bécsi kiállítás viszi sikerre, s ettől kezdve országosan híressé válik. A korabeli mezőgazdasági üzemtan nem véletlenül hangsúlyozza „a vidék" népességi és társadalmi viszonyainak befolyását a gazdálkodás színvonalára, eredményességére.

411 Ilyen értelemben szól a völgységi svábságról a bonyhádi tájfajta első megyénkbéli leírója, Mayer Ferenc Andor, amikor a tartás-tenyésztés hátterében az ún. emberi tényező fontosságát ismeri fel. A völgységi svábok gazdasági mentalitásában egyrészt a szigorú gazdasági racionalitás tűnik ki: „... józan, szorgalmas, becsülettudó és véghetetlenségig takarékos nép. A luxust alig ismeri, minden tettében számító, szükségleteit jóformán önmaga állítja elő. Speculatív szellemű, ad-vesz, és nem egy országos vásárra elad és vesz 5-6 tehenet vagy borjút, csak egy-két forint hasznát lássa."

50 Másrészt kevésbé racionális vonásokat is említ, mint a föld- és állatszeretetet: „... Földjét jól műveli, ahhoz ragaszkodik, állatját pedig mindenek felett szereti."

51 A harmincas évek nagy monográfusa Kogutowicz Károly, ki tájanként ad sokszor szociográfiai igényű leírást. így fogalmaz: „. . . A völgységi sváb hangyaszorgalmú, ridegen anyagias, józan, békés, mégis nemzetiségét féltékenyen őrző nép."

52 Nem sokkal tér cl a szomszéd Hegyhát svábságáról adott jellemzése : „. .. Rendkívül szorgalmas, a végtelenségig igénytelen, a fukarságig takarékos és józan.'

,53 Kogutowicz az életmód-változások kapcsán érzékelhette a parasztság felbomlását. A differenciálódás révén kiemelkedő, felemelkedő gazdagparasztságról írja, hogy körükben az anyagi jólét „bizonyos fölényeskedő hányavetiséggel" párosul. A paraszti sorból a munkásosztályba kerülők - elsősorban a bányászság — már más mentalitás, „. . . külön világot képvisel a maga szervezeteivel."'^ Önálló, Bonyhádról készült szociográfiai munka Vörös Lászlóé. Ő is az emberi tényező termelési szerepét hangsúlyozza, állítván, hogy a tájfajta tenyésztésében elért nívó „... emeléséhez hozzájárult az őslakosság páratlan szorgalma, állatszeretete, az anyagi haszon felismerése utáni tanulnivágyása."

55 Egyebekben nagyjából megismétli az eddigi jellemzéseket: „...józan gondolkodású, vallásos, becsületes, de szerfelett anyagias és ridegen számító népréteg.. . " — mondja a bonyhádi svábságról 1941 -ben.

56 A különböző helytörténeti munkák is több-kevesebb részletet világítanak meg az életmód és mentalitás regionális jelenségeiből. Közülük az egyik legjobb Allinger Jánosé, Hidas község 1945 előtti német lakosságának jellemzésével.

07 17 Kogutowicz K. 1936. II. 94. J8 A tájfajtáról szóló irodalomból hármat emelek ki: Király 1. 1965.; Barabás 1. 1931.; Mayer F. A. 1896. 19

SporzonP. 1890. 68—69. 50 Mayer F. A. 1896. 14. 51 Mayer F. A. 1896. 14. és 22. 52 Kogutowicz K. 1936. 11. 158. ~'

:! Kogutowicz K. 1936. II. 145. 51 Kogutowicz K. 1936. II. 159. Vörös L. 1942. 18. 58 Vörös L. 1942. 23—24. 57 Allinger J. 1965.